POÓR TIBOR: A Portugália elleni mérkőzés értékelését a válogatott két meccsének összegzésével kezdeném.
Annak ellenére, hogy két fizikailag rendkívül nehéz mérkőzést játszottunk, a pályán végzett kemény munka sajnos pontokban nem mutatkozott meg. Nem foglalkozom külső tényezőkkel, mint például a bíró katasztrofális teljesítményével az írországi meccsen. Inkább emlékeztetnék arra, hogy a szigeteken a részletek döntöttek – Dibusz hibája és Sallai kiállítása, amelyet az ellenfél keményen büntetett, és még jobban is kihasználhatott volna.
Átvezetve Portugáliára: meg kell állapítani, hogy a magyar keret túl rövid a magasabb célokhoz. Ez a probléma több poszton is megmutatkozik, számomra azonban a kettős meccsen különösen hiányzott András Schäfer. Nem állítom, hogy a jelenléte automatikusan jobb eredményt hozott volna, inkább azt gondolom, hogy a védelem egységét erősítette volna, és Szoboszlainak is könnyebb lett volna a pályán.E hátrány ellenére a magyarok jó meccset játszottak a rendkívül erős Portugália ellen is.
Pozitívum volt az újonc Tóth Balázs megbízható teljesítménye, aki egy szenzációs reflexvédést is bemutatott.
Gólok: A magyarok gyönyörű, látványos fejesgólokat szereztek, amelyekért azonban keményen meg kellett dolgozniuk. Ezzel szemben – elismerve Portugália összetett minőségét és játékbeli fölényét – azt kell mondanom, hogy az ő góljaiknál akadtak pillanatok, amelyeket el lehetett volna kerülni. Az elsőnél az egyik védő figyelmetlen volt, így könnyelműen elrontotta a csapat lescsapdáját, a harmadiknál pedig túlságosan nyilvánvaló koncentrációvesztés látszott a védelemben.
Mindez azonban csak megállapítás, amelyet az ellenfél erejének objektív szemszögéből kell nézni. Portugália annyira erős, hogy képes újabb hibákat kierőszakolni az ellenfélből, és azokat gólokra váltani.
Rossi csapata a vereség ellenére is tapsot érdemelt a Puskás Aréna fantasztikus közönségétől a szikrázó hangulatban.
Pont azonban továbbra is kevés van, és a csapat számára az imperatívusz világos – most már pontokat kell gyűjteni. Egy hazai döntetlen Örményország ellen nagyon megnehezítené a pótselejtező esélyét is.
Végül még néhány újságírói tapasztalat a két mérkőzésről (Szlovákia–Németország és Magyarország–Portugália):
A Puskás Arénában kiemelkedő, szuperszervizzel találkoztam a sajtótérben, maximális profizmussal a személyzet részéről.
Sajnos Pozsonyban hiányosságokkal szembesültem, amelyeket egyszerűen nem értek. Például a mérkőzés teljes ideje alatt nem állt rendelkezésre ivóvíz az újságírók számára – szerencse, hogy mindig előrelátóan viszek magammal elegendőt… Egy németek elleni meccsnek pedig egyszerűen nem lenne szabad ilyen gyerekes hibákkal járnia.
Amikor ezt a cikket írom, 01:13 van, haza kb. fél háromra érünk. Hatkor kelek – és hogy sikerült-e legalább egy kicsit aludnom, azt este meglátják a SzerdaHelyzetben, amelyet reggel 7-től veszünk fel.
KOVÁCS MÁTÉ: Minden magyar válogatott meccs számomra különleges a Puskás Arénában, most sem volt másképpen. Marco Rossi még mindig nagyon tudja, hogyan is kell az erősebb csapatok ellen játszani. Nagyon mélyre húzódtak és a belső területeket próbálták teljesen lezárni. Szoboszlai ismét mélyebben kezdett, de a meccs végére már az ellenfél kapujához közelebb játszott. A vendégek szélesítették a pályát, ezért is nyílhattak területek a védők között. A portugálok több labda nélküli befutással próbáltak bontani és néhányszor ezekből helyzetet is sikerült kialakítani, de Tóth jól állta a sarat.
A magyar csapat már a meccs előtt tudhatta, hogy kevés esélye lesz, de Varga Barnabás kifejezetten effektív volt. Azt érdemes megjegyezni, hogy Rúben Neves középhátvédként nem a legjobbjára képes, főként a levegőben. Varga pedig utazott is rá és a második gólt tisztán mellőle szerezte. A meccs végére belecsúszott egy kisebb hiba, amivel a portugálok megnyerték a meccset. A magyar válogatott előtt ennek ellenére le a kalappal. Hajrá, magyarok!