POÓR TIBOR: Nem én voltam az egyetlen, aki kíváncsi volt, milyen fényben mutatjuk meg magunkat, hiszen a válogatott szünet előtt meglehetősen príma formában voltunk. Óvatosan – pontosabban pragmatikusan – kezdtünk. Az optikai, de kisebb statisztikai fölény sem hozott várható nyomást a vendégektől, inkább a hagyományosan erős átmeneti játékunkra és minőségi kontráinkra nyíltak területek. A fiúk többnyire taktikailag fegyelmezettek voltak, és bár néhány kavarodásnál a tizenhatosunkban szerencsénk is volt, az ellenfélnek az első félidőben csak egy helyzete akadt, amikor hét méterről Sanusit nem tudtuk levédekezni. Ezzel szemben a mi gyors támadásainkat, amelyek góllal végződtek, Gruber, Redzic és Djukanović remek egyéni megoldásai, valamint okos előkészítő és befejező passzai díszítették. Okos és hatékony, taktikailag kiváró teljesítmény volt ez, kisebb hibákkal – ilyen volt az első félidő.
A második játékrész első tizenöt percében ugyancsak nagyon aktívan védekeztünk és letámadtuk az ellenfelet, így annak nem volt lehetősége hosszabb, erőteljesebb nyomásgyakorlásra. Deml kapufája sem a mezőnyfölény eredménye volt. Nem volt dráma ez a meccs – az ellenfelet többnyire tisztes távolságban tartottuk a kapunktól, és ami nagyon tetszett a második félidőben: lényegében támadásokkal, aktív kombinációs játékkal is védekeztünk. Erősek voltunk a labdán – védekezésben és támadásban egyaránt. Az előnyt nem favágó módon, rombolással őriztük meg, hanem nagyon kultivált játékkal. Kis szerencsével a mérkőzés hajrájában is rúghattunk volna még legalább egy gólt. Tetszett, amit láttam – kiváló, taktikailag érett csapatmunka volt ez. Végezetül: le a kalappal a szurkolók előtt! Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: Két hét telt el a nagyszombati győzelem óta. A válogatott szünet után hazai pályán folytatta a DAC. A kezdőcsapatban történtek változások: Ouro először kapott lehetőséget a kezdőben, a bal oldalon pedig Blaško kapott lehetőséget. Ramadan viszont az egész mérkőzésen a kispadon ült, csak a meccs végén ment el melegíteni, remélhető, hogy a Slovan ellen már teljesen elérhető lesz. Az első félidőben kifejezetten hatékony volt a DAC és kétgólos előnybe került, viszont a Zólyombrézó sok problémát okozott a hazaiaknak. Szárnyvédőik folyamatosan magasra léptek fel, és ezzel létszámfölényt alakítottak ki a DAC utolsó vonalában. A nagyobb probléma akkor jelentkezett, amikor a DAC megpróbált magasan letámadni és az ellenfél folyamatosan megtalálta a szabad embert a középpályán: általában Gruber maradt egy a kettőben. Amennyiben Ouro vagy Tuboly fellépett besegíteni, akkor a védelem előtt maradtak üres játékosok. Viszont a DAC is kihasználta az ellenfél magas szárnyvédőit ésagresszívebb stílusát: a bal oldalon Damir Redzić sokszor került olyan helyzetbe, hogy rávezesse az ellenfél védőjére.
A második félidőben erre reagált a vendég vezetőedző, és labda nélkül sokkal inkább 5-3-2-ben álltak fel; az első félidőben inkább 4-1-4-1 volt, Sanusi gyakran fellépett a védelemből a középpályára és ugrott Kapanadzéra. Korántsem ez volt a DAC legjobb teljesítménye Fodrek alatt, de mindezek mellett magabiztosan hozták a három pontot. Az első félidőért azonban a Zólyombrézó is megérdemli a dicséretet, hiszen megnehezítették a hazaiak dolgát. Nagyon örülök, hogy Kiko Herc visszatért, így már a középpálya mélysége is jobban néz ki. Holnap forgatjuk a SzerdaHelyzetet, ahol részletesebben kibeszéljük a meccset. Hajrá, DAC!
