POÓR TIBOR: Úgy gondolom, hogy Radványi edzőt nem kell bemutatni. Már sokszor megmutatta, milyen tudatosan készíti fel csapatát taktikailag (nemcsak) a derbikre, még erősebb ellenfél ellen is. A mérkőzés elején láthattuk Kapanadze és Redzić intenzív magas letámadását, de a vendégek a játék lassításával, sok rövid és pontos passzal, valamint minőségi helyezkedéssel tompítani tudták a próbálkozásainkat. Mi ezzel szemben tele védelmi vonalakba ütköztünk. A felkínálkozásban is voltak gondjaink – a területek nem voltak szabadok, és mi magunk sem tudtunk kialakítani. Ez inkább fejjel a falnak való rohamozás volt, abban bízva, hogy egyszer áttörjük. Ennek ellenére voltak helyzeteink – főként Redzić előtt –, hogy megfordítsuk az első félidő állását. A Komárom viszont kihasználta a hibáinkat a tizenhatosunkon belül (Žák gólja), illetve Blažek labdavesztését a pálya közepén (Mashike helyzete).
Popović kapus. Az utóbbi adásban említettem a lábmunkája hiányosságait bizonyos szituációkban. Most két, szinte azonos helyzetet szeretnék felidézni. Mindkét lövésnél átemelték – az egyik szerencsére mellé ment, a másiknál a gólt nem adták meg. Mindkét esetben szerintem Popović nem futotta ki eléggé a megfelelő pozíciót a védéshez. Ez már a második meccs, amikor ezen a téren komoly hiányosságokat látok nála. Természetesen a mérkőzés elsősorban a mezőnyben dőlt el. A második félidőben jelentős fölényünk volt, de minden sikeres támadásért vagy létszámfölényes akcióért vért kellett izzadnunk. Fodrek edző helyesen reagált a bal oldalunk ismert hendikepjére Andzouana távozása után, és megtette a szükséges változtatásokat – nemcsak ott. Végül kikényszerítettük az ellenfél hibáját, konkrétan Rezić okosan harcolt ki egy büntetőt. Összességében azonban hiányzott a játékunkból a nagyobb dinamika és a minőségibb felkínálkozás – és ez nem mindig csak az ellenfél elszánt védekezésének volt köszönhető. A döntetlennek nem örülök, a labdabirtoklásunk alapján ennek a meccsnek három pontot kellett volna hoznia, de… Igazságos döntetlen volt ez? Erre majd választ adunk Mátéval a SzerdaHelyzetben! Hajrá DAC, hajrá, magyarok!
KOVÁCS MÁTÉ: A Niké Liga kilencedik fordulójában került sor az idei első csallóközi rangadóra. A mérkőzés viszont korántsem indult ideálisan a DAC-nak: hiányzott a magabiztosság a passzokban, és hátul már az első lövésből gólt kaptunk, ahol sajnos elcsúsztunk. A Komárom ezután teljesen átadta a területet, mélyen visszahúzódott, szélsői gyakran egészen a saját védelmi sorukig hátraléptek. A DAC ismét a bal oldalt erőltette, főként Damir gyorsaságára építve az ellenfél védelmének megbontását. A védelem mögé belőtt hosszú labdákkal is sebezhető volt a KFC, de ezekből nem igazán sikerült nagy helyzeteket kialakítani.
Branislav Fodrek többször is látványosan jelezte elégedetlenségét, amiért nem volt elég mozgás a támadósorban. A szünetben Fodrek belenyúlt a csapatba, Kapanadze lecserélése meglepetésnek számított. A második félidőben sem érződött azonban az a dominancia, ami az előző hazai meccseken megszokott volt. Továbbra is Damir maradt a főszereplő, és végül nagy nehezen sikerült kiharcolni egy büntetőt. A hajrában Fodrek szinte minden támadóját pályára küldte, ami kockázatot jelentett, és teljesen felborította az egyensúlyt.
Rengeteg probléma mutatkozott ma egyénileg és a csapat szerkezetében is. Fodrek folyamatosan magyarázott, és cserékkel próbált frissíteni. A stadionban 5650 néző volt, ami számomra csalódás. Hazai pályán sosem jó pontokat veszíteni, de ma sajnos csak egy nagy egyéni villanással lehetett volna megszerezni a három pontot. Szerdán a Kassa ellen sokkal jobb teljesítmény kell. Hajrá, DAC!
