POÓR TIBOR: Őszintén szólva a kassai csapattól, amely ennek a szezonnak a negatív jelensége (a problémáikat azonban oldják meg maguk), ma gyakorlatilag bármit várhattunk: egy remek tízperces periódustól kezdve egészen a szétesett ificsapat játékig. Mi az első félidőben tulajdonképpen alkalmazkodtunk ehhez, és a játékrész nagy részében mindkét oldalon taktikai és egyéni technikai hibák bemutatóját láthattuk, amit nagyon gyenge védekezés tett teljessé. Időnként szokatlanul nyitott és őrizetlen területek nyíltak meg mindkét csapatnak.
Az első félidőben három dolgot említenék meg. Először is Popović ezúttal koncentrált teljesítménye: a nehéz helyzeteket is megoldotta, és nem becsülte le a hazaiak próbálkozásait sem. Másodszor, hosszú távon bízhatunk abban, hogy amikor mi is szétesetten játszunk csapatként, akkor az egyéniségek (a Niké Liga mércéjével mérve) valami meglepőt, tehát kreatív megoldást hoznak. Ezt láthattuk Ramadan, Redzic, Ouro játékában, most pedig az első gólnál szinte bal lábas ikrekként villantak meg Redzic és Djukanović.
A második gólnál nemcsak Ouro Hercnek adott passzát emelném ki, hanem azt is, ahogyan a tizenhatos előtti üres területen átfutva egészen a bal oldali tizenhatos mélységéig jutott. A kassai védőnek, akit így villámként száguldva hagyott ott, külön „megköszönöm” a naivitását. Harmadszor, nem szabad elfelejteni, hogy Fodrek a Komárom elleni furcsa teljesítményünk után egész erős változtatásokat hajtott végre. Óriási minőségi előrelépést ez ugyan nem hozott, de a játékosok teljesítették Fodrek első imperatívuszát – ezen a héten hat pont!
A meccs pillanata a mi oldalunkról Kačaraba védőmegmozdulása volt a 85. percben, a kassaiak szemszögéből pedig az a tény, hogy elvesztették azt a mérkőzést, amelynek el kellett volna döntenie, marad-e Skuhravý edző… Valószínűleg repülni fog, miközben a kassai sportigazgató, Sapara a médiában szilveszteri kabarét forgat. Vissza hozzánk. A második félidő inkább eredményőrző jellegű volt, segített, hogy a szétesett kassaiakkal találkoztunk. Minőség ugyan hiányzott, de örülök a megszerzett értékes három pontnak!
KOVÁCS MÁTÉ: A Komárom elleni hazai döntetlen után Branislav Fodrek már megszellőztette, hogy változások lesznek a Kassa ellen. Ezek főként személyi változások voltak. Kivétel volt Kiko Herc, aki mindkét oldalon felbukkant a félterületekben. Gruber az előző meccseken inkább a jobb oldalra volt limitálva. Herc és a többi középpályás is különböző területeken bukkant fel. A mérkőzés elején a hazai csapat próbált többet kezdeményezni, de nagyjából 20 perc után a DAC már mezőnyfölényben volt, igaz, nem igazán sikerült eljutni az ellenfél vedőharmadába. Skuhravý ugyanúgy állt fel a labdás fázisban, mint tavaly: 3-2-5-ben. Ezzel túltöltötte a DAC utolsó vonalát, ezért is volt gyakori, hogy valamelyik szélső mélyen visszahúzódott az egy az egy elleni szituációkért. Főként Redzic lépett vissza mélyebbre. A Kassa 5-4-1-ben védekezett középmagas blokkban. A felső ötös viszont magasabbra fellépett, így nagy területet hagytak a védelmük előtt. A DAC ezeket a területeket próbálta meg többször bejátszani, de sok volt az eladott labda, amelyekből a Kassa többször kontrázott, legtöbbször lövéssel zárva, igaz, többnyire távolról és alacsony minőségben.
A fordulat egy mélységi labda után érkezett, amikor Djukanović egy extra lövéssel megszerezte a vezetést. Nem sokkal később, a félidő végén érkezett egy gyönyörű akciógól is. A második félidőben a hazaiak tempót váltottak, és egészen magasra feltolták a letámadásukat, de nem igazán tudtak mit kezdeni a DAC játékával, akik teljesen megérdemelten nyertek.
Egy nagy negatívum azonban beárnyékolta a mai estét: Udvaros sérülése. Bízom benne, hogy nem súlyos, és gyors felépülést kívánok neki! Most pedig készülhet a csapat a Szakolca ellen, amely teljesen más stílusban futballozik. Amíg a Kassának idén a legmagasabban helyezkedett a védelmi vonala, addig a Szakolcáé az egyik legmélyebb. Nem véletlen, hogy Redzicet korán lehozta Fodrek: nagy szükség lesz rá a mély blokkban játszó ellenfél ellen. Folytatás vasárnap. Hajrá, DAC!
