Reklám
POÓR TIBOR: A Slovan elleni mérkőzést követő teljesítmények óvatosságra intettek a jóslatok terén. A pontokat vártam, de a játék színvonala tekintetében az első félidő gyenge, mindkét oldalon lagymatag játéka csak folytatása volt a Komárom elleni ízetlen, a szétesett Kassa elleni, illetve a Niké Ligához mérten átlagos teljesítményeknek. A formacsökkenés okát nehéz elfedni azzal a közhellyel, hogy „angol hét” volt, meg hosszú utazás Kassára. Ha két mérkőzés egy héten, ráadásul gyengébb formában lévő ellenfelekkel már problémát jelent, az nem túl jó ajánlólevél a szakmai stáb számára. Az ilyen kifogásokat csak Ruc játékvezető esetében fogadom el – nála néha komolyan féltem, hogy összeesik, amikor láttam, mennyire kapkodja a levegőt. Egyébként, komolyan nem akarják az SFZ-ben külföldi bírókkal erősíteni a Niké Liga játékvezetői keretét?
Térjünk vissza a mi teljesítményünkhöz. Az utóbbi három mérkőzésen sem a Komárom elleni rangadó, sem a nézők visszacsábítása, sem az aktuális tabellahelyezés – hiszen közel vagyunk az élmezőnyhöz – nem szolgált kellő motivációként a játékosoknál. A pontok jönnek (ma viszont háromnak kellett volna…), de a játékból és az akarásból egyre kevesebb van. Nem tudom – ha Hercnek már az első félidőben ordítania kell a játékosokkal, hogy egyáltalán fussanak…
Nos, így állunk. Az emberelőny után ugyan próbáltuk megszerezni a három pontot, de a futballt nem lehet at@aszni – az első félidőt ismét álomban, érzéstelenítés alatt játszottuk végig, és ez bizony kevés. Egy mérkőzés kilencven plusz percig tart. Ezt a meccset meg kellett volna nyerni – főleg teljes erőbedobással és jobb játékkal végig. Fodrek edző sem lehet elégedett – a héten hat pontot és biztosan jobb játékot várt.
KOVÁCS MÁTÉ: A kassai győzelem után egy helyen változtatott a csapat: Kapanadze helyett Blažek került be a kezdőbe. Az előző mérkőzéshez képest a labdakihozatalban is történt módosítás: Blažek hátul maradt, és 3-1-ben kezdték el az építkezési szekvenciákat. A DAC már az első percektől nagyon direkten próbálkozott. Kisebb meglepetésre a bal oldalon folyt a játék, ahol Modesto és Ramadan többször is jól játszottak össze. Nagyjából 25 perc után a csapat visszaállt a Kassán használt 4-1-es építkezési formához, ekkor Blažek már inkább a vonal mellé szorult. Párszor sikerült előnyt kialakítani a középpályán, amikor Ouro visszalépett, de ez nagyon ritka volt. A támadójáték viszont akadozott: kevés volt a mozgás a vonalak között, és sok volt a pontatlanság. A direkt támadójáték sem hozta ki a maximumot a felső hármasból, sőt…
Miután érkezett Gueye és Gagua, sokkal több felívelt labdát tudtak lefejelni, és a csapattársak is több második labdát gyűjtöttek be. Ekkor már jobban értelmet nyertek a be- és felívelések. A csapat végül 75 hosszú labdával zárt, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ennyi. Sajnos, ez nem illik a csapat játékstílusához, és nem is tudtunk ebből előnyt kovácsolni. A DAC tizenegyese előtt érdemes megnézni, hogy Djukanović visszalépéséből és Nemanić vonalak közé fellőtt labdájából alakult ki egy párharc, amelyet a DAC játékosa nyert meg, és ebből lett a nagy helyzet. Ma sajnos keveset láthattunk ehhez hasonlót. Kapanadze hiányában Redzićnek alig volt labdaérintése.
A végjátékban pedig nagyon hiányzott az a játékos, aki képes egy az egyben megverni az ellenfelét egy csellel vagy ritmusváltással. Nagy kár, mert rövid időn belül ismét elveszítettünk két pontot egy olyan mérkőzésen, amelyben sokkal több volt. Az utolsó tíz percben bőven volt elég helyzet ahhoz, hogy a DAC simán megnyerje a meccset, de ezek kimaradtak. Most pedig pár napig a válogatottaké lesz a főszerep, szorítok a magyar válogatottnak, és persze: Hajrá, DAC!
Reklám
