A zeneipar sötét oldala | Összeesküvők
2002, tizennégy éves vagyok. A legnagyobb nyárban is a kedvenc együttesem logóját viselő fekete pólóban izzadok. Nem is kérdés, rockerlány vagyok, nekem senki ne jöjjön nyavalyás rózsaszín topokkal, ellenben ide a szegecses karkötőt! Megveszek minden magazint, amiben Linkin Park-poszter van, napi átlag háromszor hallgatom meg a Hybrid Theoryt. A fixa ideám Chester Bennington, és arról ábrándozom, hogy egyszer élőben is láthatom.
Vágás. 2017-ben, 15 évvel később mégsem váltok jegyet a soproni koncertjükre, mert dolgozom, bonyolult lenne megoldanom a keddi napot. Fáj kicsit a szívem, de a buli után azt nyilatkozzák a srácok, hogy tuti jönnek jövőre is, imádtak a Volton lenni. Nem jönnek. Sőt, egyáltalán sehová sem mennek. Chester ugyanis július 20-án feladja a harcot a belső démonaival, s nemrég öngyilkosságot elkövetett barátjához, Chris Cornellhez hasonlóan felakasztja magát. A család és a népes rajongótábor pedig még fel sem ocsúdik a sokkból, bizonyos fejekben máris formálódik a gondolat:
Csakis összeesküvés áldozatai lehettek ők ketten.
Néhány héttel a tragédia után Joe Rogan népszerű podcaster, akinek műsorában egyébként gyakran szerepelnek konteókat gyártó, vagy terjesztő vendégek, Eddie Bravót látja vendégül. Ő hangot ad ama gyanújának, hogy a két híres zenész nem önként vetett véget életének, hanem rosszakaróik tették el őket láb alól, nehogy leránthassák a leplet a mesterkedéseikről. Még a házigazda is láthatóan kényelmetlenül érzi magát a hallottak kapcsán, ettől függetlenül a kilőtt nyilat már nem lehet megállítani. Rengeteg ember hallgatja a podcastot, és hozzájuk mind el is jut a spekuláció, amit internetes berkekben természetesen továbbgondolnak.
A fáma szerint Chesternek és Chrisnek volt egy közös projektje. Egy dokumentumfilmen dolgoztak, ami a Silent Children nevet kapta, s amely a zeneiparban, illetve Hollywoodban zajló gyermekkereskedelemre, illetve kiskorúakkal szembeni szexuális kizsákmányolásra vetett volna fényt. Ha megjelenik, nyilván tönkretette volna azoknak a nagyhatalmú, komoly befolyással bíró művészeknek a karrierjét, akik benne voltak mindeme disznóságban. Ezt elkerülendő rövid időn belül megölték a két barátot, és vigyáztak arra, hogy úgy állítsák be az egészet, mintha önkezükkel vetettek volna véget az életüknek. Egy másik változat szerint nem ők voltak az egyedüli áldozatok: a végül soha el nem készült film Avicii, illetve a sztárséf Anthony Bourdain keze munkáját is magán viselte, akik szintén gyanús körülmények közt végezték be az életüket.
Az egész történet több szálon kötődik a Pizzagate nevű konteóhoz.
Ez a 2016-os elnökválasztás idején született az internet legsötétebb bugyraiban. Ez év novemberében a Wikileaks elkezdte kiszivárogtatni a Trumppal szemben induló Hillary Clinton kampányfőnökének, John Podestának az e-mailjeit. Ezek egy részét egy James Alefantis nevű fickónak címezték, aki egyrészt gyakran gyűjtött adományokat a demokrata párti politikusoknak a múltban is, másrészt pedig a Washington, D.C.-i Comet Ping Pong nevű pizzéria tulajdonosa volt. A 4chan nevű oldal népe azonnal utánanézett, ki is ez az Alefantis, és találtak is képeket róla meg különböző gyerekekről, illetve a pizzéria falán lévő furcsa (gyanús!) modern művészeti alkotásokról. Mindebből pedig valahogy azt sikerült kikövetkeztetniük, hogy az étteremtulajdonos minden bizonnyal pedofil is, meg sátánista is, mi több, a vele kapcsolatban álló demokrata politikusoknak szervez kiskorúak részvételével tarkított bizarr orgiákat az általa birtokolt létesítmény alagsorában. A kiszivárogtatott levelezésbe pedig kódolt üzeneteket hallucináltak bele.
Egy elnökválasztás Amerikában nagyszerű alkalmat biztosít ahhoz, hogy az ilyesfajta teóriák szélesebb közönséghez is eljussanak, így csakhamar a Redditre, Twitterre és Youtube-ra költözött a Pizzagate, és Trump támogatóinak egy bizonyos, szélsőjobbos rétegében nagy népszerűségre tett szert. Hamarosan Alefantis, az étterme dolgozói, de még a falakat kidekoráló művészek is halálos fenyegetéseket kaptak nyakra-főre. Az összeesküvés-elmélet hívői egészen addig hergelték egymást online, hogy az egyikük, egy észak-karolinai férfi nekidurálta magát, hogy a saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást. Washingtonba utazott, megkereste a Comet Ping Pongot, ahová fegyverrel rontott be, s az alagsori bűnbarlangot keresve lelőtte a zárat a pizzéria raktárának ajtajáról. Csakhogy önkéntes projektjét kevés siker koronázta, az étteremnek ugyanis nincs és soha nem is volt alagsora… Ettől függetlenül nem nehéz meglátni, hogy a maga gyermekkereskedelmes-híresemberleleplezős vonalával a Pizzagate előhírnöke volt nemcsak a későbbi, önálló misét (értsd: cikket) is megérő QAnon elméletnek, hanem a Chesterék halálával összefüggő találgatásoknak is.
Csak éppen konkrét bizonyíték nincsen ezek közül egyikre sem.
Valóban tervben volt a The Silent Children nevű film. Azt LeRoi Moore, a Dave Matthews Band alapítója, illetve menyasszonya, Lisa Beans jegyezte, csakhogy az elhúzódó projektet még Chris Cornell halála előtt hivatalosan leállították, mert egyszerűen nem sikerült elég pénzt összeszedniük a kivitelezéséhez. A szóvivőjük a Reuters megkeresése kapcsán tagadta, hogy akár Chris Cornellnek, akár Chester Benningtonnak bármilyen köze lett volna a filmhez, még csak konzultálni sem konzultáltak velük a készítők. Anthony Bourdainnek és Avicii-nek pedig még annyi köze sem volt az egészhez – nem beszélve arról, hogy ők egy évvel később hunytak el.
Mind a négy híresség bizonyítottan önkezével vetett véget az életének, boncolási jegyzőkönyvük ezt egyértelműen kimondja. S bár első blikkre érthető, hogy miért volt gyanús a rajongóknak, hogy a Soundgarden és Audioslave énekesének több bordája is eltört, ez az intenzív újraélesztéskor, amit megkíséreltek rajta, eléggé gyakori. Mind a négyen mentális problémákkal, depresszióval, függőséggel küszködtek egész karrierjük során. Persze ez nem feltétlenül vezet öngyilkossághoz, ám a haláluk körülményeinek megkérdőjelezése egyben mintha megkérdőjelezné a mentális betegségek súlyosságát is, nem beszélve arról, hogy a gyászoló hozzátartozókon mély sebet ejthet. A zene- és filmiparban nyilvánvalóan létező probléma a kizsákmányolás és a hatalommal való visszaélés, csakhogy az interneten terjedő félrevezető elméletek aligha oldják azt meg.
A cikk írása során bizony rengeteg friss kommenttel találkoztam, melyek elutasítják a hivatalos narratívát, és idegenkezűséget feltételeznek a két rockikon elhunyta kapcsán. Hatalmas veszteség volt ez minden őket szerető családtag és rajongó számára, de a zenei örökségük velünk marad. Ha pedig Te, kedves olvasóm, szintén lelki gondokkal küzdesz, kérj segítséget! Ha ismersz olyat, akinél gyanítod, baj van, próbálj segíteni! Ha tehetünk ellene, ne vesszen még több értéket ez a világ!
Reklám
