Reklám
POÓR TIBOR: Hála Istennek, hogy megfordítottuk a meccset, amit ismét majdnem saját magunk rontottunk el. A hazaiak, tudatában a mi minőségi fölényünknek, ennek megfelelően alakították a játékukat. Maximálisan pragmatikusan visszahúzódtak, átadták nekünk a teret, de ehhez a taktikához sok pontatlanságot és technikai hibát is „csomagoltak”. Könnyedén kihasználhattuk volna ezeket, és eldönthettük volna a meccset, de mi magunk is gyengék voltunk ugyanazokban a mutatókban, mint az ellenfél. Ehhez társult az első félidő elején alacsony tempó és dinamika a részünkről, az első félidő másik felében pedig hosszú időre leült a meccs ritmusa. Ami a konkrétumokat illeti – megemlítem Kapanadzét: nem lehet vele ilyen kockázattal játszani, ha elöl nincs meg a kreativitásunk maximuma. Egy másik dolog: a műsorunkban sokkal intenzívebben szóba került Blaško esélye, mint Udvarosé. Továbbra is meglep, hogy Blaško az utóbbi időben szinte semennyi játékidőt nem kap, és az is, hogy Udvaros előnyt élvezett – bár talán hosszú távon összetettebb játékos, mint Blaško. Nem illik Fodrek taktikájába? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy Udvaros nehezebb feladatokat kapott, mint amilyeneket jelenleg meg tud oldani. Kapanadze túl magasan „repül” Udvaros jelenlegi képességeihez képest. A hármas csere ezért teljesen logikus volt – sőt, korábban is jöhetett volna. Frissességet, nagyobb dinamikát és érezhetően több futballérzelmet hozott. Én már a meccseket aszerint nézem, hogy a játék (nem az eredmény) képes-e visszacsábítani a nézőket a MOL Aréna lelátóira. És tehát? Hiányzik a koncentráció, a dinamika, a mozgás labdával és labda nélkül, valamint az ész – vagyis az a játékos, aki jobb döntéseket hoz, és kilencven percen át jobban olvassa a játékot. Végül köszönet a fordításért – az eredmény egyértelmű, de feleslegesen bonyolítottuk meg magunknak. Nem az ellenfél, hanem mi magunk. Remélem, ez a fordítás most már lendületet ad a csapatnak.