Reklám
POÓR TIBOR: Ahogy az lenni szokott, ebben a Slovnaft Cup-meccsben is megmutatkozott a különbség a keretek minőségében, és – szintén hagyományosan – ez most sem vezetett a jobb csapat nagy fölényéhez. Persze, a lényeg a kötelező továbbjutás, de ennyire „félvállról” azért nem kellene venni sem a félidőt, sem a meccset. Az is igaz, hogy a kötelező kör érzetét csak fokozta a 13.30-as kezdési időpont egy munkanapon.
Sok kreativitást az első félidőben nem mutattunk, sőt, kifejezetten lehangolóak voltak azok a hosszú percek, amikor a védőink minden különösebb támadási szándék nélkül csak passzolgattak egymás között.
A legnagyobb izgalmat talán Sylla okozta két-három kemény szabálytalanságával, no meg természetesen a gólunk.
Érdekes volt Herc pályára lépése is a második félidőben – nagyjából harminc másodperc alatt sikerült begyűjtenie egy sárga lapot.
Apropó, Herc. A Bavme sa o lige (Beszélgessünk a ligáról) című hétfői műsorban a Dajto és a Voyo közvetítéseinek kommentátora, Maroš Červenka azt mondta, hogy Hercnek állítólag azt közölték, túl drága és túl idős játékos. Elég merész kijelentés, ha ez nem igaz – és elég kellemetlen helyzet, ha viszont igaz.
A második félidőben elkezdtünk játszani a tűzzel, túlságosan passzívvá váltunk, és a játékunk látványa egyáltalán nem volt biztató.
A játékosainknak azonban maradt elég erejük a hárompontos mérkőzésre Rózsahegyen – remélhetőleg már jó játékkal megfűszerezve. Remélem… Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: Az előző években nem igazán jutott sikerélmény a hazai kupasorozatban. Nem véletlenül mondtam a SzerdaHelyzetben, hogy ezen a meccsen kötelező a továbbjutás és nem a játékstílus a legfontosabb. A mérkőzés elején viszonylag gyorsan sikerült megszerezni a vezetést: Modesto teljesen üresen ívelte be a labdát, Ramadan pedig jól érkezett és értékesítette a helyzetet.
Az első percekben főként a bal oldal volt aktívabb, elsősorban Ramadan révén. Folyamatosan érkeztek Kacharaba keresztlabdái is. Körülbelül 15–20 perc után viszont már nem igazán működött a támadásépítésünk. Djukanović a jobb félterületben kezdett, viszont meglehetősen passzív volt a labdás fázisokban, főként a mozgások hiányára gondolok. Ezt Fodrek is többször szóvá tette. Mélyen behúzódó csapatok ellen rendkívül fontos a folyamatos mozgás és a helycserék. A második félidőben bele is nyúlt a labdás felállásba: Djukanović inkább a bal félterületben mozgott, míg Gagua játszott a jobb oldalon.
A Petržalka rengeteget játszott hosszú labdákkal, és próbálta begyűjteni a második labdákat. Szerencsére Blažek és Kacharaba magabiztosan nyerték a párharcokat. A DAC oldaláról is akadt viszont jó néhány hosszú labda, helyenként feleslegesen és türelmetlenül.
Maradjunk annyiban, hogy megvan a kötelező továbbjutás. A végére sikerült ismét egy kicsit drámázni, amikor megvolt a Ligetfalunak a lehetősége, hogy egyenlítsen. Szerencsére sikerült megtartani és a végén növelni is az előnyt.
Maradjunk annyiban, hogy megvan a kötelező továbbjutás. A végére sikerült ismét egy kicsit drámázni, amikor a Ligetfalunak megvolt a lehetősége az egyenlítésre. Szerencsére sikerült megtartani az előnyt. Mondanom sem kell, Rózsahegyen ennél jóval aktívabbnak kell lenni, ha meg akarjuk bontani a mély blokkjukat. Hajrá DAC!
Reklám
