A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Rózsahegy–DAC (0:1) bajnoki mérkőzésről
POÓR TIBOR: Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy már régóta hiányzott – nagyobb intenzitással, dinamikusan, nagyobb tempóban, egymásnak felajánlkozva és az ellenfelet aktívan letámadva. Ezúttal a legjobb játékosaink együtt kezdtek, ami jelentősen hozzájárult a fölényünkhöz – a hazaiak nem tudták, hová kapjanak.
Nem tartott ez az egész félidőn át, de szerencsére ebben a szakaszban legalább háromszor veszélyesen lőttünk kapura, és az egyik gyors reagálású lövésből gól született. Apropó, Damir Redzic szerezte – és itt megállnék egy pillanatra. Nem gondolom, hogy a gól válasz lenne azokra a primitív támadásokra, amelyek Damirt érték Rossi kerethirdetése után a közösségi médiában. Az ilyen primitívségeknek nem szabadna motiválniuk Damirt – más dolgok motiválják őt. Inkább azt emelném ki, hogy ismerve Damirt, amilyen alázatos ember, amilyen gyönyörűen beszél magyarul, és amilyen ritka manapság a futballisták között az ő neveltsége – a magyar válogatott mez kifejezetten jól fog állni neki.
Vissza a meccshez. Körülbelül 15 perc után a dicséretes jegyek kezdtek eltűnni – ismét alkalmazkodtunk a gyengébb ellenfélhez, amely, akárcsak az előző riválisunk, iskolás módon kiállíttatta magát.
A második félidőben számbeli és statisztikai fölényben voltunk, de ez a játék minőségén nem nagyon látszott meg – legfeljebb egy újabb kapufa formájában. A mérkőzés végére Fodrek edző – és vele együtt mi is – érezhetően nagyon idegesek lettünk, mert megint a tűzzel játszottunk. Popović bravúros védése és a hatalmas szerencsénk néhány másodperccel a lefújás előtt végül megmentett minket attól, hogy a lazaságunk miatt elveszítsük a győzelmet.
Teljes mértékben csak a három ponttal vagyok elégedett. A meccs azonban lakmuszpapírként szolgált – egyértelmű választ adott arra a kérdésre, miért kapott a hosszú ideje domináns Niké-ligás csapat eredménybeli és játékbeli „kiosztást” a „finn hokisoktól”.
Többet – és nemcsak erről a meccsről – hétfőn veszünk fel, és kedden tesszük közzé a Leltárt.
Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: Az elmúlt időszak nem igazán nevezhető ideálisnak Rózsahegyen, több aspektusban is visszaestek az előző szezonokhoz képest. Mindezt a DAC is megtapasztalhatta: amennyiben nem sikerült begyűjteniük a második labdákat, nem volt igazán elképzelés a játékukban.
A DAC korán vezetést szerzett Damir Redzić révén, aki nagy önbizalommal utazhat a magyar válogatotthoz. Az első percekben a DAC teljesen ledominálta az ellenfelét: sok gyors, dinamikus oldalváltással sikerült egy az egy elleni párharcokat kialakítani, és sorra érkeztek a támogató futások is. Viszont ismét jött egy visszaesés, amikor a csapat elvesztette a kontrollt. Ismét érkeztek az előkészítetlen előreívelések, illetve amikor a DAC megpróbálta kihúzni az ellenfelét, nem mindig érkezett a kellő visszamozgás, és pánikszerű felívelésekhez nyúltak. Szerencsére sikerült gól nélkül lehozni ezt az 5–8 perces bizonytalan periódust. A huszadik perctől a DAC váltott a támadásépítésben: Méndez magasabban helyezkedett, így a DAC túltöltötte a belső területeket. Kifejezetten jól nézett ki, amikor Djukanović, Ouro, Ramadan és Udvaros a centrális zónákban kombinált. Ezek a helyzetek viszont nem voltak nagy számban, pedig ilyen kombinációkkal meg lehetett zavarni a hazaiakat.
A végén két fontos jelenetet érdemes kiemelni: először Selecký kiállítását, aki hihetetlenül fegyelmezetlen volt; másodszor a DAC kontráját, amikor Djukanović 3v2-es szituációban nem passzolt a jobb helyzetben érkező csapattársaknak. Nem lennék meglepve, ha ez is közrejátszott volna a lecserélésében. Ilyen megoldásokkal sem magán, sem a csapatán nem segít… Márpedig Viktorban minden megvan ahhoz, hogy magasabb szinten is megállja a helyét.
A második félidőről nehéz mit írni. Az izgalmak miatt sikerült 1–2 veszélyesebb átmenetet ajándékozni Rózsahegynek. A felállt védelemmel szemben a DAC nem igazán tudott mit kezdeni, néhány kivételtől eltekintve. Az ilyen meccseket sokkal korábban le kell tudni zárni. Örülök a győzelemnek, hosszú idő után sikerült ismét hazahozni a három pontot Rózsahegyről. Igaz, ehhez kellett Popović hihetetlen védése a ráadásban. Hajrá DAC!

