Reklám
POÓR TIBOR: A hosszabbítás utolsó percei mindent átírtak, az utóbbi két meccsen egyszerűen félelmetes Parriot, aki öt gólt szerzett. A magyar válogatott a hatalmas lelkesedés ellenére sem tudta a mérkőzést továbbjutást érő eredményre vinni. Valóban pillanatok döntöttek, konkrétan amikor nem tudtuk kordában tartani Parriotot. Sajnos… Az első félidőben nem láttuk a klasszikus forgatókönyvet, hogy a vendégek beássák magukat a tizenhatosuk elé – egyszerűen muszáj volt nyerniük. És a mieink sem álltak vissza, már a kezdéstől egyértelmű volt, hogy győzelemért mennek. Három szöglet három perc alatt mindennél többet mond, és megérte: Szoboszlai gyönyörű beadása után Lukács remekül érkezett, és pontos fejesével felrobbantotta a lelátót. A magyar válogatott játékában rengeteg jó momentum volt, Rossi a pontelőny ellenére is aktív, labdabiztos játékot rendelt el. Ez a játékkép a második félidőben is folytatódott. Támadásban és nyíltságban talán már túl sok is volt, de Rossi és a játékosok nyilván nem akarták, hogy megismétlődjön az örmény meccs második félideje, ahol majdnem ráfizettünk a passzivitásra. Tulajdonképpen az íreket kontroll alatt tartottuk – egyetlen játékost kivéve: a helyzetekhez képest irreálisan hatékony Parriotot. Nehéz ezt mélyebben értékelni – a fantasztikus közönség elnémult, és a harmadik gól igazi sokk volt. Ha belegondolok, mennyi minőségi munkát tettek bele a játékosok és az egész stáb (hibákkal együtt) az egész selejtezősorozatban, ez a befejezés kegyetlen. Hajrá, Magyarország!
KOVÁCS MÁTÉ: Már a mérkőzés előtt látni lehetett, hogy Rossi egy sokkal támadóbb felfogású csapatot küld pályára. Tóth Alex és Lukács Dániel is az elejétől lehetőséget kapott. A mérkőzés eleje nem is sikerülhetett volna jobban: a folyamatos nyomás góllá érett, Lukács pedig ismét kiváló húzásnak bizonyult Rossitól. Az első találat után az írek birtokolták többet a labdát, és egy mélységi indítás után tizenegyest harcoltak ki, majd egyenlíteni is tudtak. Ezt követően egyértelműen a hazaiak kontrollálták a meccset. Az utóbbi időben rengeteg szó esett Varga Barnabás világklasszis fejjátékáról, de ma egy hihetetlen gólt ragasztott a bal felsőbe. Abból a szögből, ahol én ültem, elképesztő volt látni, ahogy a labda becsapódik a kapuba. Az egész mérkőzésen érezhető volt a feszültség, néhol már egy-egy szerelést is úgy ünnepelt a közönség, mintha gól lenne. A második félidőben is a magyar csapat irányított, és több ígéretes helyzetet is sikerült kialakítani. A végén viszont ismét egy védelem mögé belöbbölt labda okozta a vesztünket. 2-2 után próbáltuk tördelni a játékot, de az utolsó utáni pillanatban elveszítettük a meccset. Nem tudom, mikor volt ennyire csendes a Puskás Aréna egy lefújás után, pedig a meccs egésze alatt elképesztő hangulat uralkodott. Egy dolognak viszont nagyon örülök: Damir Redzic bemutatkozásának. A magyar csapatot nem szeretném bántani az eredmény miatt, sajnos most a dráma rossz oldalára kerültünk. Nagyon fáj ez most. Ennek ellenére fel a fejjel! Hajrá, magyarok!
Reklám
