Reklám
POÓR TIBOR: A hazai mérkőzések látogatottsága már hosszú ideje alacsony, és a hideg most a stadion nézőszámát – nem az eladott jegyekét – a szezon egyik legalacsonyabb értékére húzta le. A Niké Liga mérkőzéseinek játékkínálata már az élcsapatoknál is negatív visszajelzéseket kap, és a Kassa–Spartak találkozón mindkét szurkolótábor „kieresztette” a frusztrációját.
Ez a meccs nem volt képes megváltoztatni sem a liga általános megítélését, sem az objektív nézőpontot, sem pedig a szubjektív érzést az őszi idénybeli játékunkról – elégedettség a pontokkal, frusztráció a mutatott játékkal. Ma senkit nem hibáztatnék, sem élesen kritizálnék, ilyen időjárási körülmények között azoknak is nehéz játszani, akik kvalitásban előrébb tartanak, nemhogy azoknak a játékosoknak, akik kevésbé képzettek.
Dicsérnivalót nehéz találni, legfeljebb néhány pillanatot és a koncentrált Popovićot. Őszintén szeretném már látni, hogy megfordul ez a negatív trend a Niké Liga minőségét illetően, ehhez azonban a vezetőségeknek kell komolyan hozzálátniuk – a változást nem a szurkolók, nem a PR-osztályok és nem is az ellenségkeresés fogja elhozni. A probléma a klubok tevékenységének végtermékében van – közvetlenül a pályán.A második félidő szétesett játékot és egy felesleges rövidzárlatot hozott a legjobb játékosunktól, Redzićtől, aki nagyon fog hiányozni.
Holnap forgatjuk a SzerdaHelyzetet. Téma lesz a Niké Liga megrázkódtatásai a topkluboknál, a magyar válogatott körüli feszültségek (Rossi vége?) az írek elleni sokk után, és főleg átbeszéljük, hová jutottunk mi – a sárga-kékek. Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: A mai este korántsem nevezhető ideális focis estének, ennek ellenére a DAC jól kezdett: pontrúgásokból sikerült kecsegtető helyzeteket kialakítani, de mindkétszer csak a kapufát találtuk el. A csapat próbált kezdeményezni, de nem igazán sikerült komolyabb helyzeteket kialakítani.
A Sároseperjes már az elejétől 5–2–3-ban védekezett, de nem húzódtak be folyamatosan mélyre. A két középpályásukat folyamatosan a hátsó vonaluk felé mozgatták, így Tuboly állandóan egyedül maradt a vonalak között. Értem én, hogy nekünk vannak a legprogresszívebb középső védőink, de egy ilyen lehetőséget legalább meg kell próbálni kihasználni.
A második félidő néha már az értékelhetetlen kategóriába csapott át. Jöttek a cserék, de érdemi változás nem történt. A kecsegtető átmeneteket több alkalommal is feleslegesen lassítottuk, a végére pedig már pánikszerűen ívelgette be a labdát a DAC, de komoly helyzet így sem alakult ki.
Hazai pályán ilyen meccsen pontot veszíteni nagyon fáj. Az ilyen meccseket be kell húzni, még ha szenvedve is. Kétszer veszíteni pontokat az újonc ellen, ilyet nem engedhet meg magának a DAC. Hihetetlenül csalódott vagyok; nem vártam kiváló játékot, de a három pontot igen. Holnap részletesebben is kibeszéljük a SzerdaHelyzetben. Hajrá DAC!
Reklám
