Reklám
A továbbtanulás nemcsak döntés, hanem kaland is, tele kihívással, új tapasztalatokkal és váratlan felismerésekkel. Ezúttal két fiatal nő mesél arról, hogyan talált rá saját útjára az egyetemen. Busánszki Regina Komáromból indult, és ma már a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Karának végzős gyógypedagógus hallgatója, aki a tanulásban akadályozott gyermekek segítésére készül. Perlaki Panni ezzel szemben a társadalom működését kutatja, az ELTE szociológia mesterszakos hallgatójaként immár ötödik éve figyeli, hogyan formálják az emberek a világot, és a világ őket. Székesfehérvárról indult, ma már Budapesten él. Két különböző terület, két teljesen más személyiség, mégis ugyanaz a kíváncsiság, ami összeköti őket, hogyan lehet tanulni.
Hogyan kell elképzelni ezt a szakot? Mik a tapasztalataid?
B.R.: A képzés során megkapjuk mindazon pszichológiai, anatómiai és pedagógiai alapokat, amiket a munkánk során aktívan alkalmazni fogunk. A tárgyak többnyire gyakorlat orientáltak, tehát nem csak a száraz tananyagot sulykolják belénk. Gyakorlat hiányában a tanáraink (akik többnyire praktizáló gyógypedagógusok) igyekeznek a gyakorlatból hozott példákkal alátámasztani a tanultakat. Ami meglepett, hogy a képzés során egy félév kivételével, minden félévben kötelező gyakorlatra kell mennünk, ahol kipróbálhatjuk magunkat élesben. Ez mindig egy másfajta intézmény típus, így széles rálátást szerezhetünk a szakmára, valamint ez segíthet abban, hogy megtaláljuk, hogy a gyógypedagógia melyik ága áll a legközelebb hozzánk.
Reklám
P.P.: Az alapképzés elején viszonylag sok előadásunk volt, és a kifejezetten szociológiához kapcsolódó kurzusok mellett ekkor jártunk pszichológiával, filozófiával és kulturális antropológiával foglalkozó órákra is. A mai napig maradandó élmény, hogy a legelső egyetemi óránkon, ami egy pszichológia előadás volt, még annyira sokan voltunk, hogy egy részünknek a földön kellett ülnie. Idővel aztán csökkent a bejárók száma és mindenkinek lett helye. A félévek során egyre több lett a kiscsoportos, gyakorlatiasabb szemináriumok száma, volt például több olvasószeminárium, vagy kifejezetten módszertani órák is. Az alapképzésnek a harmadik félévétől lehetett érdeklődés szerint specializációt is választani: indult többek között médiával, kérdőíves kutatással, kriminológiával és szociális problémákkal foglalkozó tárgycsoport is. A mesterképzésen már legnagyobb részben gyakorlati óráink vannak, és a légkör is sokkal családiasabb, hiszen nagyjából 20-an vagyunk az évfolyamunkon.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
B.R.: Az első két félévben többnyire alapozó tárgyaink voltak, ezek közül az anatómia latin része úgy hiszem sokaknak feladta a leckét. Ezt követően volt jogi óránk is, az önismeretünkkel is foglalkoztunk, a digitális oktatás lehetőségeivel is megismerkedtünk, valamint a kórtan és fejlődésneurológia órák sem maradhattak el, amikhez jól jöttek a korábbi anatómiai ismeretek. A képzés második felétől konkrét tantárgypedagógiát is tanulunk, tehát hogy melyik tárgyat, hogy kell tanítani a valóságban. Továbbá a különböző képességterületek is kapnak 1-1 tárgyat, amelyek során megtanuljuk, hogy például a kommunikációs képességet milyen esetben, és hogyan kell megfelelően fejleszteni. A képzés során három idegennyelvi kurzust is teljesíteni kell (angol vagy német), ahol a szaknyelvvel ismerkedhetünk meg.
P.P.: Az alapképzés, illetve a mesterképzés elején is többféle alapozó tárgyunk volt különböző témákban, például társadalomtörténeti és a legfontosabbnak tartott, „nagy” szociológiai elméleteket összefoglaló kurzusaink is voltak. Emellett van többféle módszertani óránk is, ami különböző kutatások során alkalmazható technikákat tanít meg nekünk: tanulunk például interjút és fókuszcsoportot készíteni és elemezni, de foglalkoztunk már azzal is, hogyan lehet megfelelően összeállítani és lekérdezni egy kérdőívet, illetve, hogy hogyan tudjuk feldolgozni és értelmezni az így összegyűjtött adatokat. Emellett mindenki felvehet az érdeklődési köre szerint a szociológia különböző szeleteivel foglalkozó képzéseket, például városszociológiához, oktatásszociológiához médiaszociológiához, a nemi viszonyokhoz kapcsolódó, vagy kifejezetten statisztikai kurzusokat is.
Mire készüljön, aki erre a szakra szeretne jelentkezni? Kinek ajánlod, kinek nem?
B.R.: Ha erre a szakra esik a választásod, mindenképp jó, ha vannak körülötted különböző korosztályú gyerekek, mivel sok tesztet kellett felvenni a 8 félév során. De a viccet félretéve, legyél nyitott, türelmes, kreatív és szeress másokkal együtt dolgozni. Ha nem szeretsz emberekkel foglalkozni, akkor ez nem a te tereped.
P.P.: Amire elsősorban figyelmeztetném a leendő szociológus hallgatót, hogy készüljön fel viszonylag nyakaterkert mondatokból álló és elsőre kicsit ijesztőnek tűnő szövegekre – legalábbis nekem eleinte azok voltak, de idővel ebbe is bele lehet jönni. Amire még érdemes felkészülni, hogy több matekos, statisztikával foglalkozó kurzust el kell végezni, nálunk az alapképzésnek egy féléve foglalkozik elsősorban ezzel. Én erre elsőre nem gondoltam volna, bár kifejezetten szerettem ezeket az órákat is, és szerintem akkor is abszolút teljesíthetőek, ha valakinek nem a matematikai készségei a legerősebben. Ezen kívül úgy gondolom, hogy mivel a szociológia vizsgálódási köre nagyon tág, szinte mindenki találhat magának ebben egy olyan szeletet, ami különösen érdekli őt. Én például a nemi viszonyok és a házimunka, gondoskodás kérdését különösen izgalmasnak tartom, de vannak olyan szaktársaim is, akiknek az elsődleges érdeklődési területei a lakhatás és a hajléktalanság, a fiatalok politikai aktivitása vagy éppen a populizmus témaköre.
Mik a legérdekesebb dolgok, amiket az egyetemi élet során tanultál?
B.R.: A legérdekesebb dologok, amiket az egyetemen tanultam: A mindennapokban rengeteg olyan dologgal vagyunk körbe véve, amelyek kis fantáziával nagyon szuper fejlesztőeszközként használhatóak. A gyógypedagógiában a legkisebb előrelépést is hatalmas sikernek éljük meg. A gyógypedagógia, mint tudomány gyermekcipőben jár még, így feltételezhető, hogy sok olyan dolgot rejt, amit ma még nem tudunk.
P.P.: Ami elsőre eszembe jut az az, hogy itt elég gyorsan szembe kerülsz azzal, hogy a világ nem éppen olyan, mint ahogy azt korábban tanították. Amíg általánosban, sőt, legtöbbször még gimiben is inkább úgy zajlik a tanítás, hogy a legtöbb kérdésre egyetlen és sokszor egyszerű válasz van, addig itt egy csomó megközelítéssel találkozhatsz. Ez ugyan a legtöbb egyetemi szakra érvényes, hogy több lehetséges megközelítést, elméletet vagy elképzelést is bemutatnak, ezt a szakot mégis azért nevezném egy picit másnak, mert mindezt a társadalmon keresztül mutatja be, amiben pedig mindannyian benne élünk, vagyis hatalmas hatással van arra, milyen a mi, családunk, vagy barátaink hétköznapi élete.
De ha már arról beszélünk miben más itt, mint például a gimiben volt, nagyon meglepő és kellemes tapasztalat volt számomra, hogy néhány tanár milyen sok erőfeszítést tesz abba, hogy órái során közvetlen és barátságos légkört teremtsen meg a diákjai számára, hogy ők mindig bátran hozzá merjenek szólni az órák témájához, úgy érezzék, hogy számít a véleményük. Ami szintén érdekes tapasztalat volt, hogy itt éreztem először úgy, hogy tényleg nekem kell beosztanom az időm legnagyobb részét, hiszen a tanulás legnagyobb része otthon, egyedül történt, és kezdetben a sok előadás miatt nem is voltak igazán számonkérések a félév közben, így tényleg rám volt bízva, hogyan és mikor haladok a feladataimmal.
Kérlek mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál:
B. R.: Metakogníció, a gondolkodásról való gondolkodás. Ez a belső iránytűnk, ami segíti a saját kognitív folyamatainkban való tájékozódást. Egyfajta önszabályozás, mivel ismerem a saját gondolataimat, és azokat tudatosan meg is tudom tervezni, majd irányítani is. Fejleszthetjük akár saját magunk is hangos gondolkodás által.
P. P.: Strukturált, strukturáló struktúra. Ezzel a kifejezéssel is egy szép hosszú mondatokból álló olvasmányban találkoztam korábban, ezért még most sem vagyok benne biztos, hogy sikerült-e teljesen megértenem. De ha igen, akkor röviden arra a működésre utal, ahogy a mindennapi cselekvéseinken keresztül, amik maguk is a társadalmi helyzetünk által meghatározottak, ugyanezt a társadalmi rétegződést termeljük újra. Hiszen a társadalmi helyzetünk hatással van arra, hogyan választ(hat)unk iskolát, munkahelyet, és eszerint neveljük a gyerekeinket is, akik általában hasonló szokásokat és lehetőségeket visznek tovább magukkal.
Reklám
