A Klikk Out szerkesztősége búcsúzik a főszerkesztőtől, aki távozik a magazintól.
BOKROS BIA
Örök hálám Poór Tibornak!
Nagyon élénken él bennem az első találkozásunk emléke. A Buenában ültünk egy kávé mellett, amikor elhangzott az a mondat, ami számomra mindent elindított, és akkor még nem is sejtettem, mekkora jelentősége lesz. Akkor kaptam meg életem legelső állását egy magazinnál, ráadásul nem is akármilyennél. A Klikk Out magazint Dunaszerdahely környéken szinte mindenki ismeri, biztos vagyok benne, hogy sokan nem egyszer lapozták már át, köztük én is. Addig inkább csak olvasója voltam, hirtelen pedig részese lehettem annak, amit addig kívülállóként követtem.
Elképesztően hálás vagyok ezért a lehetőségért, és azért is, ahogyan az első pillanattól kezdve fordult felém, nyitottsággal, bizalommal és valódi támogatással. Rengeteget jelentett számomta az, hogy az ötleteim nemcsak meghallgatásra találtak, hanem teret is kaptak a megvalósításra.
Köszönök mindent!
BÖGI RÓBERT (Roberto)
Szia Chili!
„Nem a cél a fontos, hanem a megtett út, ami a célhoz elvezet” (Poór Tibor)
Ezt Tőled tanultam, Chili! A 2010-es évek elején Te a túlsó kapuban álltál, én emebben. S akkor mi tulajdonképpen ellenfelek voltunk? – persze azt is csak barátságból. Közben elkezdtem olvasni az írásaid, és a stílust párosítottam azzal az emberrel, aki a túlsó kapuban állt. Tetszettek! Az enyémhez hasonló forma, ám a Tiéd mégis sokkal kiforrottabb. Ugye emlékszel az első reakciómra? – hogyne emlékeznél. De inkább maradjon köztünk, sokan félreértenék.
Majd 2016-ban, amikor a Klikk Out weboldala elindult, felkértél, publikáljak én is a Nálatok. Gyakorlatilag egy álom vált valóra, mert bár azelőtt is jelentek meg cikkeim különböző lapokban, de a Klikk Out egyszeriben az állandóságot jelentette számomra. Hiába hívtak máshova, hiába kínáltak volna többet, én mindvégig maradtam lojális a magazinhoz. Azért is, mert kényelmes volt a koncepció, de főleg hálából. Igen én annak idején a mentorommá fogadtalak, vagyis Te lettél az, aki formálni kezdte az arculatom. S persze örültem, hogy a Klikk Out csapatához tartozhatok!
Minden projektet megbeszéltünk, de feltétel nélkül szabad kezet adtál nekem. Pontosan tudtad, megbízhatsz bennem, még akkor is, amikor közöltem Veled, nem a foci a fő profilom, hanem a történetmesélés. Rám bíztad a szurkolói riportsorozatot is, az lett a leghosszabb közös projektünk. Sosem szóltam róla, mennyire „utálom”. Az nem én voltam! A megjelenés pillanata azonban mindig elégedettséggel töltött el. És magazint hordtunk a Lalival, azt viszont fene tudja miért, imádtam. Azt is tudtad, sosem jelent gondot kiállnom sokszáz ember elé a Habos Napokon. Hajónk ezer és ezer csomóval száguldott…
Aztán sajnos elsodorta az ár a hajónk mérnökét, aki 14 éven át csiszolgatta és ápolta a hajót. Peti előrelátásának köszönhetően jó borral is megpakolta a felvidéki magyar mediális tengerben úszó bárkát. Viszont az Ő hiányában a készletek hamar megcsappantak, amit a zavaros tengerben képtelenség lett pótolni. A bor pedig fogyóban, hisz’ mindenki szereti…
Chili, megtiszteltetés volt számomra, Veled dolgozni, úgy is mint a mentorommal, de úgy is mint egy baráttal. Főszerkesztő úr, én nem búcsúzom, biztos vagyok benne, hogy keresztezi még a sors az utunk. Tolom a tartalmat a Klikk Out hajójába, aztán max. átugrok a Te vitorlásodra is egy kávéra. Ja, amúgy csak megköszönni szerettem volna az elmúlt éveket, de ismersz, az ilyen sosem ment nekem két szóban. Okés?
KOVÁCS ANDREA (Këri)
Mindent köszi, Chili!
Poór Tibi neve az utóbbi évtizedben összefonódott a Klikk Out-tal, főszerkesztői hozzáállása garancia volt arra, hogy a megjelenő cikkek, videós anyagok és podcast-ek, a legmagasabb minőséget képviseljék. Biztos kézzel vezette a szerkesztői gárdát, amikor a lap a webes felületre helyezte át a súlypontját, nyitott volt az újító ötletekre, kísérletező formátumokra. Kérlelhetetlen őszintesége és a korrekt, hiteles tájékoztatásra való törekvése miatt, szakmai példaképként tekintek rá. A lapnál betöltött posztja mögül persze bőven belefért a „kikacsintás“, csak úgy, Sever 2-n, azaz természetes közegében is le tudtunk ülni, hogy megvitassuk az aktualitásokat. Bízom benne, hogy a jövőben is a publicisztika terepén marad és hogy a gólvonalon innen és túl, megtalálja leendő hallgató- vagy olvasótáborát.
KOVÁCS ÁKOS
Több interjúban is elmondtam már, hogy Tibi számomra olyan, mint egy edző. Tudta, hogyan tartsa kordában azt az erőt, ami bennem volt – főleg az elején, amikor erre én még biztosan nem lettem volna képes. Rengeteget köszönhetek neki: nélküle aligha alakul ki az a pálya, aminek köszönhetően ma szinte bárhová megyek, felismernek. Úgy gondolom, ha egy főszerkesztőnek ilyen emberi hozzáállása van, az nemcsak embereket, hanem egész projekteket visz előre. Bármit is tervez a jövőben, ahhoz kívánok neki nagyon sok sikert és egészséget.
KOVÁCS MÁTÉ
Most már több mint két éve jelent meg az első Szerdahelyzet Leltár, pontosan szeptember 28-án. A műsor indulása előtt néhány héttel Tibi keresett meg, akkor még nem ismertük egymást. Gyorsan megegyeztünk, és ezt követően havi rendszerességgel forgattunk. 2024 nyara előtt egy olyan felkéréssel fordult hozzám, ami meglepett, de azonnal igent mondtam. Ennek eredményeként részt vehettem a Habos Napokon, majd nagyjából másfél éven keresztül szerepelhettem a Szerdahelyzetben is. Ennyi mindent valószínűleg nem próbálhattam volna ki, ha Tibi nem kér fel, ezért nagy köszönet jár neki!
MUNDI JÓZSI
Mr. Poór!
Búcsúzom tőled mint a Klikk Out főszerkesztőjétől, ám nem mint embertől, baráttól. Köszönöm az elmúlt éveket, a rengeteg ötletet és azt a lendületet, amit a gasztrorovatomba hoztál. A legemlékezetesebb számomra mégis a Habos Napokon belül szervezett közös diszkózásunk marad! Mr. Poór and Joshua Mundi! Fenomenális zenéket nyomtunk!
Sok sikert az új úthoz, és drukkolok neked továbbra is! Hajrá hab!
SIPOS JANKA
Emlékszem, hét éve, hogy Tibivel leültünk az első közös kávénkra, és elbeszélgettünk a koncepciómról, hogy miről is írnék szívesen az magazinba. Már akkor nyitott volt felém, illetve az ötleteim felé, és ez nem volt másképp az elkövetkezőkben sem. Hálás vagyok a belém vetett bizalmáért, a tanácsokért, amiket adott, az észrevételeiért, na meg nem utolsósorban a tartalmas beszélgetésekért, a rengeteg könyv-, film- és sorozattippért. Tibi, köszönöm a hosszú és gyümölcsöző közös munkát, és jobb, ha tudod, a jövőben is igényt tartok majd a kávéházi beszélgetéseinkre attól függetlenül, hogy főszerkesztőként most búcsúzol!
SOÓS BERTALAN
Talán én vagyok a szerkesztők között a legfiatalabb, és én vagyok a második legfrissebb tagja a csapatnak, de sosem éreztem azt, hogy ezáltal ne teljes értékű tagként tekintsen rám a szerkesztőség ami nagy részben Tibinek köszönhető. Zöldfülűként érkeztem az első találkozásunkra és örültem hogy munka mellett találkozhattam azzal az emberrel akit korábban a SzerdaHelyzet epizódokban követem hétről-hétre. Beszéltünk korábbi munkáimról, arról, hogy a Klikk Out és Én mit tudnánk egymásnak nyújtani, filmekről, és zenéről is szó esett. Az évek során megtapasztalhattam, hogy milyen egy jól megszervezett forgatás, saját projektet kaptam, dolgozhattam a SzerdaHelyzet-en és megannyi másik sorozaton dolgozhattam és gyűjthettem tapasztalatot. Voltak könnyű pillanatok, nehézből több volt!:) Például az első magazin amelyet nekem kellett tördelni, na azzal rendesen bedobott Tibi a mély vízbe, mert korábban nem csináltam hasonló munkát, hibázási lehetőség pedig nem nagyon fért bele. Tibi tudta, hogy meg tudom csinálni és igaza is lett. Talán ezért vagyok a leghálásabb. Olyan feladatokat és munkákat is rám bízott amelyekben kétségeim voltak, hogy meg tudom csinálni de végül sikerült, mert hitt benne hogy meg tudom csinálni. Még jó pár példát fel tudnék sorakoztatni, hogy miért volt jó a közös munka, de nem biztos hogy reális szövegterjedelemben képes lennék mindent összeszedni. Szeretném megköszönni a közös munkát, azt hogy Gocon Petivel együtt bizalmat szavaztál nekem, és, hogy önmagamat adhattam a forgatásokon.
SZABÓ PÉTER PÁL
Tibornak mindig jó szeme volt ahhoz, hogy meglássa az emberekben, mi rejtőzik bennük. Hálás vagyok azért, hogy hét évvel ezelőtt bennem is meglátott valamit – olyasmit, amiről talán még én sem tudtam akkor. Az egyik legelső közös munkánk egy komoly interjúsorozat volt, amelynek a forgatását és utómunkáját is rám bízta. Zöldfülűként ez igazi „mélyvíz” volt, de pont ez adott lendületet és önbizalmat ahhoz, hogy elinduljak azon az úton, amin ma is járok.
A Klikkoutnál eltöltött éveim alatt rengeteget dolgoztunk együtt. Voltak hetek, amikor többet láttam mint a feleségemet. És bár az elején kellett idő, míg összeszoktunk, később már fél szavakból is értettük egymást.
Tibor mellett nemcsak azt tanultam meg, hogyan működik egy magazin a gyakorlatban, hanem azt is, hogyan kell döntéseket hozni, felelősséget vállalni értük, és végigvinni egy ügyet akkor is, amikor az nem a legegyszerűbb megoldás.
Köszönöm a bizalmat, a kihívásokat, a közös munkát és kívánom a legjobbakat a jövőre nézve. A búcsúzás általában nehéz. De most inkább egy vesszőnek érződik, nem pontnak. Mert az ilyen közös évek nem tűnnek el attól, hogy egy szerep megszűnik, és jó eséllyel még sokszor sodor össze minket az élet – még akkor is, ha az egyikünk Real Madrid-szurkoló, a másik pedig… hát igen. Azt hittem, ezt sosem írom le, de ide most passzol: Visca Barca.
SZILVÁSI TIBOR
Azt hiszem, én vagyok az egyedüli, aki leírhatja Tibivel kapcsolatban, hogy együtt kezdtük. 2011 őszén volt egy találkozónk, máig emlékszem arra, hogy a néhai ClubMedia irodájában ki hol ült. Megszületett egy elképzelés, ami a Klikk Out elődjéből lényegében csak annyit tartott meg, hogy ingyenes maradt, független és fiatalos. De másfajta tartalommal. Akarom mondani: TARTALOMMAL. A mai gárdából sokan öt évvel később érkeztek, amikor megalakult az online felület, és a több platformos tartalomgyártás Tibi irányításával ment tovább. Ami őt és engem az elejétől mostanáig leginkább összekötött, az egyfajta értékrendbeli megközelítése az egész alaphangjának. Hogy az egész ne legyen öncélúan kritikus, legyen toleráns, szolidáris, humánus, empatikus. Fontos volt emellett, hogy – az ő szavait célként átfogalmazva – ne legyen kedvenc politikusunk.
Az évek során sikerült olyan tehetséges embereket bevonni ebbe, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magazin fejlődjön, és immár videókon, podcastokon keresztül is friss, lendületes, MÁS tartalmakat mutasson. Tibi ennek volt egyfajta karmestere. Ő állította össze a kottafüzetet a hangjegyekből, amit a többiek – és a Szerdahelyzettel, egyebekkel nyilvánvalóan ő maga is – adtak az egész műhöz. Ami végül mindebből megszólalt, az talán sokakat inspirált, sokakat kikapcsolt.
14 év alatt mindannyiunk élete teljesen megváltozott, az értékrendünk viszont nem, és reményeim szerint az igényünk sem arra, hogy a senkit ki nem rekesztő, mást nem bántó véleményünket szabadon leírhassuk, elmondhassuk. Abban biztos vagyok, hogy Tibinél ez az igény megmarad, és valamilyen platformon, platformokon a jövőben is találkozhatunk vele.
VARGA OTTÓ
Aznap esett az eső. Egy névtelen kávéházban volt megbeszélve a találkozónk egy esetleges könyves rovatról a számomra még teljesen ismeretlen Klikk Out magazinnál; még azt sem tudtam kit keressek, ugyanis személyesen még nem találkoztam Tibivel – csak telefonon beszéltünk. Az első dolog ami szóba került, a fekete tea volt – rácsodálkozott, hogy “minden nélkül” rendeltem. A további beszélgetésünk során szóba került Baudelaire és Rimbaud, Nabokov és Joyce; elmondta, hogy hatalmas rajongója az orosz irodalomnak, én pedig bizonygattam, hogy bizony a klasszikusokat érdemes (és kell!) olvasni. A beszélgetésünk végén annyit mondott: “Na, megpróbáljuk.” Akkor még nem tudtam, hogy ez a “megpróbáljuk” egy kaland kezdete lesz.
Egy óriási kockázatnak tűnik rábízni egy teljes rovatot egy tapasztalatlan 22 éves diákra. De Tibi megkockáztatta.
És pontosan ezért, tiszta szívemből szeretnék köszönetet mondani neked.