Nem is olyan egyszerű feladat kiválasztani a Fortuna Liga mérkőzéseinek első harmada után a DAC legjobb játékosát. Minél mélyebb elemzéssel próbálkoztam kiválasztani egy spílert, annál tanácstalanabb voltam. Ki legyen a befutó és mi szerint mérlegeljek? Kinek ítélje egytagú zsűrim az eme cikk írása előtt tíz perccel kreált ,,naon” értékes díját?
Az írás megjelent a Klikkout 2017/10. számában.
Az indoklásomban nem éppen objektív mérlegelést olvashatnak. Egy, két, há… Íme a két név. Rendhagyó, de amikor feldobtam az 1 euróst, hogy így döntsem el, ki a győztes, az érme egyszerűen nem esett le, a levegőbe maradt. Hm…, rossz poén, tudom, de dobjon kővel, aki 0.44-kor kiagyal jobbat! Elég a kínos humorból, rátérek a lényegre.
A két szerencsés és boldog győztes: Erik Pačinda és Eric Davis.
Miért Pacsi?
Erik pár hónap alatt az egyik legszimpatikusabb változáson ment át. Bizonyára emlékeznek arra az időszakra, amikor Erikből a nézők gúnyt űztek, metroszexuálisként vagy Beckham szlovák verziójaként jellemezték, és arról beszéltek, hogy a meccs java részében a sérójával és a trendi kinézetével van elfoglalva.
Nekem sem tetszett, hogy a meccs közben apatikus volt, és nem nagyon érdekelte a csapatjáték. Már Németh Krisztián irányítása alatt próbálkozott, de akkor semmi se jött össze neki, akkor sem, ha akart. Kisiklott a sínekről, úgymond kereste a füvön a zsetonokat. Tavaly ősztől valami változott. Edző? Erik észhez tért? Kereshetjük az okot, és tulajdonképpen most már mindegy is, mert azóta a pályán egy igazi csapatjátékost látunk, remek individuális megoldásokkal, hozzáállással (sokszor a fizikális lehetőségeit meghazudtolva), és mint szélső, meglepően gólerős. Pacsi nálam, akkor is, ha például Nagyszombat ellen nem volt a topon, az egyik legkellemesebb meglepetés az utóbbi időben.
Miért Davis?
Ericnek nincs olyan ,,reloaded története”, mint Eriknek, és nála elég csak néhány megjegyzés.
Bár a védekezésben még akadozik a gépezete, de mint szélső hátvéd, a játékunk offenzív részében méltóan folytatja a már három évtizede kialakult sárga-kék kultuszt a szélső hátvédek gyilkos offenzív produkciójában – konkrétan a két offenzív bombára gondolok, Jano Kapkóra és Peter Fieberre. Davis megérdemel ezektől a legendáktól egy pacsit, és egy rájuk tipikusan (picit) jellemző, szivató dicséretet: (majdnem) olyan jó vagy, mint mi!
Kedves Erik és Eric, gratulálok, csak így tovább! Ja, és mi is a díjatok? Egy-egy horalky. Ehm… csak lenne, mert az írás közben mindkét kekszet megettem, pedig eredetileg vándordíjnak terveztem a kedvenc kábítószerféleségemet…