Engedtessék meg, hogy kifejezzem csodálatom, mert olyan profi szintű tájékoztatást kaptunk csapatunk törökországi edzőtáborozásáról, amit még nagyobb csapatok is elleshetnek tőlünk. Az internet segítségével figyelemmel kísérhettük a felkészülési mérkőzéseket, nyilatkozatokat, edzéseket, tehát a stáb maximálisan kiszolgálta a nagyérdemű szurkolótábort. Megmondom őszintén, nem tartottam fontosnak figyelemmel kísérni minden mozzanatát csapatunknak, de talán ez egy picit már szakmai ártalom, viszont a felkészülési mérkőzések összefoglalóját többször is megnéztem.

[pro_ad_display_adzone id=”3206″]

Az ellenfelek pontosan arra voltak jók, amire kellettek, egy felkészülés közepette futós masszív csapatok, amelyek nem adják könnyen a bőrüket. A mérkőzéseket figyelemmel kísérve talán már többet futunk, mint az elmúlt év bajnoki mérkőzésein, viszont taktikai (gondolkodásbéli) hibákat, dinamikai és gyorsasági hiányosságokat jószerivel felfedezhetünk.

Igen, kérem, kapus poszt. A nagy csapatoknál az úgy szokás, ha csapatot építesz, vegyél egy jó kapust, aki nagyban hozzájárul a védelem hatékonyságához. Hogy mennyire a kapusedzőnk keze van a gyenge teljesítményekbe, nem tudom, de azt igen, hogy jó kapusból rosszat csinálni nem lehet, tehát ezeket valaki kiválasztotta és idehozta.

Na, kérem szépen, én nem arra vagyok kíváncsi, hogy a kis Vida miként töri az angolt, vagy a szobákban mennyi a szétdobált zokni és a fékcsíkos alsónadrág, esetleg hányszor köpi ki a tüdejét egy-egy edzésen valaki. Ha majd az első 3 bajnoki meccsből lesz 7 vagy 9 pontunk, és megverjük a Zsolnát otthon, akkor lehet kalapot emelni, és a jövőbe tekinteni, akkor valahol a távolban ott van Európa, viszont garancia nincs, hogy ez a csapat elég is oda.

Hajrá DAC!