POÓR TIBOR: Bevallom, elég jó hangulatban ültem le a notebookom elé, de pár másodperc után felálltam és kimentem a balkonra… Agyrém… Aztán az egyetlen elfogadható forgatókönyv következett, rúgtuk a gólokat . Emellett várhatóan nagyon korán, de érthető okokból, kifulladt az ellenfél, és várhatóan ez még nem volt megfelelő minőségű meccs – ahhoz még minimum egy kört kell várni a Slovnaft kupában. Ami viszont borzasztó volt, harmadik ligás csapatra is, az a pálya minősége. Játszatni elsőligás szerződéssel rendelkező játékosokat ilyen pályán… Persze, ez az illetékesek problémája, de félek, hogy egyszer megtörténik a baj, és akkor az ügyvédek és a jogászok fogják oldani ezt a felelőtlenséget. Ja, még valami. Nyertünk, továbbjutottunk, de felejtsük el ezt a meccset, ezért Guľa edző pihenhetne a sajtónyilatkozatával, hogy nyugodt legyen a lelke legalább pár napig a DAC-szurkolóknak. Hajrá, DAC!

SZIGETI ATTILA: Utazni közel 500 kilométert és pályára lépni egy III. ligás csapat ellen olyan talajú pályán, mint amilyenen ma a DAC játszott, véleményem szerint egy Niké ligás csapatnak sem az álma. Viszont, ha már így szeretnék népszerűsíteni a futballt Szlovákiában, hát legyen. Véleményem szerint, aki ezt kitalálta, lövése sincs a futballkultúrához. Valljuk be őszintén, azért kicsit megijedtünk, mikor a kb. 10. másodpercben gólt kaptunk a szántóföldnek megfelelő szinnai futballpályán. Kicsit a koncentrációnak a bizonyítványa. Nem volt egy súlycsoportban a két együttes, és a gyengébbik csapatnak kedveztek a körülmények, viszont néhány megoldás kicsit furcsa volt számomra azoktól a játékosoktól, akik csereként kaptak lehetőséget. Személy szerint hiányoltam a saját nevelést és a magyar nyelvet a csapatból…