Szerző
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni!
Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató.
Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld!
(Roberto)
1945–1980, avagy a DAC „középkora”
1946-ban tért magához a dunaszerdahelyi foci.
Tanár Úr kérem, mi készültünk!
Jó volna hozni egy pontot – köszöntek rám az indulás előtt.
Jegenyefák nem nőnek az égig – mennyei megyei helyszín
A miniszterelnök szülőfaluja várt minket.
Betyár a Grundról 4.
Íme a történet. Sört és valami ropogtatnivalót ajánlok mellé.
A tücsök meg a hangya
Kilencven percen keresztül tombolt a B-közép. Űzte, hajtotta! Kevés volt.