Hiába a lendület, ha a cél eléréséhez hiányzik egy kis ösztönzés. És hiába az ösztönzés, ha az akarat nem párosul a szívvel.
Lélekkel. Szívvel-lélekkel. Esetleg pont a nagy tenni akarás az, ami rányomja bélyegét a teljesítményre, gúzsba köti a lábakat?
Kapcsolódó cikkek:
„Ki a jobb? Kalmár! Ki a jobb? Pacsi! Ki a jobb, Kalmár!”
A szurkoló makacs. A siker érdekében hajlandó mindenre. Még várni is hajlandó, de hogy meddig? Persze, örökké! Sok ilyen szurkolótarsamat ismerek. „Csak még életemben egyszer!” – mondja, és én tudom, hogy ezt komolyan is gondolja.
Ha azt mondjuk, Európa Kupa, sokunknak a legendás Bayern München jut az eszébe, pedig volt több ilyen meccs is. Kezdődött 1987-ben a ciprusi AEL Limassol-lal, majd a sort a Casino Salzburg zárta 1993-ban. Ha nem számoljuk bele, az azóta már megszűnt Intertotó kupát (1994-ben volt az utolsó szereplésünk ott), bizony 24 éve (1993. szeptember 28.), hogy a sárga-kék mez utoljára kifutott a zöld gyepre „Európában”!
24 év, az pedig hosszú idő. Aki ma 24 éves, álljon meg egy percre és gondolja végig, mi minden történt eddig az életében. Vagy Te kedves szülő (elnézést a tegezésért, tudom, nem ittunk pertut, de gyere egy Becherre majd…), hogy látod a gyereked 24 évét?
Sikerek és kudarcok.
Menny és pokol.
Öröm és bánat.
Persze sok víz lefolyt a Dunán azóta. A Kis-Dunán is! A „Sárga mezők országában… kék folyók közt” – énekli a Raf II örökzöld „slágerében”, amely kissé félretolva sosem lett igazán „közönségkedvenc”. Szerintem, nagy kár érte.
Hányszor ott állunk a siker kapujában. De csak kopogtatunk ahelyett, hogy betörtük volna a bejáratot, elűzve a „vár urát”. Ott volt pl. a nyitrai meccs – vezethettük volna a táblázatot, ha…
„Mi bajnokok leszünk, mert ez a végzetünk!”
DE A FOCIBAN NINCS HA!
A megbotlás után már-már törvényszerűen elhullajtottunk odahaza két pontot.
Aztán jött Aranyosmarót. Jó kis meccs volt, de infarktusgyanús epizóddal. Egy pillanatra ismét a nyitrai találkozó jutott az eszembe. Ne már, hogy ugyanabba a verembe esünk?!
Aztán sikerült kikerülni vagy átugorni. Mindegy. Sok a hiba hátul. Talán az a bizonyos tenni akarás. Talán…
Se ha, se talán nincs a fociban. Most csak a három pont számított, de nem szabad elfelejteni, hogy’ is volt.
Ha egyszer majd „Mi bajnokok leszünk, mert ez a végzetünk!”, ez majd még sokat nyom a latban. Mert akkor a legjobbnak kell lenni!
Hibátlanul! Felhőtlen győzelmi mámorban úszva! Mindent bele!
(Roberto)