A múltkor azt ígértem, időutazásra invitállak benneteket, és együtt felelevenítjük, milyen is volt gyermeknek lenni a nyolcvanas-kilencvenes években, a mához képest. Hát, akkor vágjunk is bele!
Kedves Olvasóm, engedd meg nekem, hogy az elkövetkező időkben felültesselek magam mellé a Nosztalgiavonatra, s együtt felidézzük, milyen is volt ártatlan gyermeknek lenni a kilencvenes, meg önérzetes serdülőnek a kétezres években.
Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen.
ElfogadásTovább
