Nosztalgia

Két olyan játékot elevenítsünk fel, amellyel Te is egészen biztos, hogy játszottál, szerettél volna játszani, vagy legalábbis erre kortársaidtól érkező nyomást éreztél, ha hasonló évjáratú vagy, mint jómagam.

Akármennyire is igyekszik az ember a lehető legkevesebb, illetve legkisebb térfogatú kacatot beszerezni, a nagyszülők megvásárolják az összes Mancs őrjáratos cukorkatartót, Thomas, a gőzmozdonyfejű állólámpát, és spidermanes vesemelegítőt…

Vajon mivel tömték meg a feneketlen bendőnket anno a mi szüleink? Na, lássuk!

A múltkor azt ígértem, időutazásra invitállak benneteket, és együtt felelevenítjük, milyen is volt gyermeknek lenni a nyolcvanas-kilencvenes években, a mához képest. Hát, akkor vágjunk is bele!

Kedves Olvasóm, engedd meg nekem, hogy az elkövetkező időkben felültesselek magam mellé a Nosztalgiavonatra, s együtt felidézzük, milyen is volt ártatlan gyermeknek lenni a kilencvenes, meg önérzetes serdülőnek a kétezres években.