Matej Sláviktól László Csabáig – 3. rész
Naaah… Elérkezett az a pillanat, amikor a középpálya a soros. A mai cikkben nincs előjáték, se felvezető, térjünk a tárgyra.
A szezon felfedezettje – Esmerald Aluku. Még tini a srác, de a vak is látja, hogy ez más tészta, mint a szlovák ligában futkosó középpályások. Nem arra gondolok, hogy ilyen jó játékos nincs a ligában, hanem arra, hogy ilyen típusú csak elvétve van. Kár, hogy a fociban nem létezik olyan értékelés, hogy ,,leghasznosabb játékos”.
Bizony, gyémánt értékű egy ilyen játékos minden edzőnek. Aluku is ilyen lehetne (teljes mértékben), csakhogy hiányzik neki a pont az „i” betűre – egy játékmester, akinek Aluku a viszonylag dinamikus és könnyed labdaszerzés után továbbítaná a labdát ezzel az üzenettel:
– Tessék a labdácska, én megszereztem, csináltam egy mozdulatot, amivel megváltoztattam a játék aktuális helyzetét, te ,,Spilmikém” meg alkoss!!!
Tehát Alukunak kell a ,,Spilmi”.
Ljubčić.
Mindegy, hogy 4-1-4-1 vagy 4-2-3-1-rendszerben játszunk, Marin mindkettőben az a játékos, aki átveszi a középhátvédtől a labdát, és továbbítania kellene a játékmesternek.
Játékmester nincs, így Marin sokszor elindult ,,valami lesz” módon, s vagy elvesztette a félpályán a labdát, vagy adott egy segédpasszt, amellyel javított a statisztikáján, de a támadásunk nem jutott előbbre.
Amíg Marinnak a tizenhatosban vagy a tizenhatos környékén volt feladata (defenzív, offenzív egyaránt), ezeket a feladatokat remekül elvégezte.
Tényleg öröm volt nézni a szereléseit, a rutinos helyzetfelismerést. De! Marinnak erre telik, és amivel próbálkozott a hosszabb labdafelhozatalnál, arra már nem volt elég. Igaz, hogy rutinosabb és technikásabb játékosunk nem volt, de egyszerűen ezen a poszton egy vérbeli játékmesternek kell játszani. Tehát, Marinnak is hiányzott a ,,Spilmi” ahhoz, hogy
továbbadja a labdát annak, aki elvégez olyan dolgokat, amelyeket ő érthetően nem tud összehozni.
Apropó, még egy dolog. Sokan nem értették, miért kapott tőlem Marin az ősz után olyan kritikát, hiszen a legjobb játékosunkról van szó.
Aláírom, a legjobb, de megemlítek három tavaszi meccset – a Poprád, a Zólyombrézó és az Eperjes ellenit. Marin teljesítménye, főleg a Zólyombrézó ellen katasztrófa volt, és Eperjes ellen már húsz perc után érett volt a cserére.
Mindhárom meccsen hihetetlen hibákat halmozott, sorra rosszak voltak a kulcsfontosságú passzai.
Igen, a meccset az egész csapat veszíti, de nem mindegy, ha a legjobb játékosod a három kulcsfontosságú meccsen mond csődöt. Lehet, hogy Marin a kabinban nagy úr, de a pályán elvérzett három tétmeccsen. Több tétmeccs nem volt. Tétmeccs a szó szoros értelmében.
Klubunknak nagy céljai vannak, de azokat csak úgy érjük el, ha lesz olyan kapitányunk és játékmesterünk, akik nem mondnak csődöt, amikor nem mondhatnak csődöt.
A középpálya többi tagja?
Az őszi idényben kellemes meglepetést okozott Pačinda.
Nem azért mert gólokat rúgott, hanem azért, mert a meccsek java részében, rá nem jellemző módon harcolt, és az arcáról lejött az akarat, ellentétben az apatikus őszi Pacsi-arculattal. Bizonyára ehhez László Csaba remek motivációs képességei is hozzájárultak, de másik oldalon Pačindával kapcsolatosan nem dicsértem Csabát már a meccskommentáromban sem, amikor nem reagált arra, ki az ellenfél jobb hátvédje…
Csögleynek hívták a srácot, aki szó szerint fizikailag kinyírta Pacsit. Egy Csögley volumenű hátvédnél variálni kell és cserélni a szélsőket, hogy pihenjen a ,,vadállot”, de a rendkívül sportszerű és szimpatikus Csögleytől – pszichikailag is.
Viszont, meghagyom, hogy ez a Csögley–Pačinda csörte így is a szezon leglátványosabb párbaja volt.
És a többiek? Sokan távoztak, azokból, akik maradtak, kettő érdekes, de mindketten egyelőre nem egész meccses játékosok. Egy esetleges erősítésnél Vidából talán végleg cserepados Jolly Joker lesz.
Az szép, hogy eredményes, de a középpálya posztra egy játékostól több az elvárás, Vida sokszor teljesen elveszett a pályán, nem volt aktív… De egy ,,zsolinak” jó típus.
Kontár Zoli. Egy edző imádja, ha van a cserepadján egy játékos, akit ha beállít, akkor megváltoztat a pályán fontos dolgokat – jó felé. Ez Zolinak remekül megy,
kíváncsi vagyok, hogy ez elég lesz-e arra, hogy stabil kezdő legyen.
Hm… Mit illő mondani a végére? Gergel távozása óta nem optimális a középpálya összetétele – a legfontosabb poszt foltozva van mindenféle módon.
Adj egy éhes embernek ebédet. Elégedett lesz.
Adj a DAC-nak játékmestert. Elégedett lesz mindenki, és én megígérem, hogy egy évre felhagyok a Horalky fogyasztásommal!!!
Naaah, maradt még egy cikk. A csatárok és László Csaba… Kaming szún az is… Ahogy Bíró Attila barátom mondaná: addig sziaheló!