Számtalanszor leírtam már a szauna jótékony hatását, és úgy tűnik, ezt egyre többen felismerik. Dunaszerdahelyen 2 említésre méltó szaunavilág van, amit a helyi emberek és az idegenforgalom is maximálisan kihasznál. Látogatom is mindkettőt, és az apróbb hiányosságok ellenére elégedettek lehetünk lehetőségeinkkel.
A minap is ellátogattam relaxálni néhány órát, és tényként könyveltem el, hogy gőzerővel beindult a turistaszezon.
A bioszaunába lépve, mindig két nyelven köszönök, és egy dobrý deň – jónapot kívánok után, mint egy profi szaunás, elfoglalom gyorsan a helyem a legfelső sorban.
– Dobrýýý! – volt a válasz, amiből azonnal tudtam, hogy a két, a hatvanat jócskán túllépő emberke innen van, Cseszkóból.
– Možem? – miközben a vizeskanna felé nyúltam, utalva ezzel, hogy megöntözhetem-e az izzóköveket.
– No jóóó! – jött a válasz, tipikus éneklésbe nyúló tőmondatban.
A kövek öntözése közben szembesültem azzal, hogy egy párbeszéd közepébe pottyantam, ahol a társaság hölgytagja a cseh politika helyzetet elemezte gyöngyöző homlokkal.
Pepóné azt fejtegette, hogy a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš milyen kevés nyugdíjat ad a nyugdíjas korba lépő lakosságnak.
– No jóóó, tahle se prostě nedá! – igazolta a nő mondatait Pepó sűrűn bólogatva, miközben megkérdezte Pepónét, hogy idén hova mennek kirándulni, amiből következtettem, hogy nem egy párt alkotnak, csak éppen összefutottak a dunaszerdahelyi szaunában.
– Tento rok jsme byli v Itálii! – kezdte a hölgy, majd folytatta.
Szeptemberben mennek 14 napra Spanyolországba, mert azt egy éven sem hagyják ki, és minden hónapban egy hétvégére ellátogatnak a dunaszerdahelyi Thermalparkba, mert imádják a termálvizet és jót tesz az ízületeiknek. Azt még meggondolják, hogy a karácsonyt hol töltsék, de minden bizonnyal átugranak Münchenbe a lányukhoz.
Pepó folytatta, hogy ők is idén már ötödször vannak a Csallóközben, és Egyiptom mellett döntött a család, ami a nyári kirándulást illeti.
– Je tu horké, Ty vole, Láďo! – szólt a hölgy, miközben kikandikált a csecse a lepedő alól, aminek még néhány fitnesslady is megirigyelhette volna a kerekségét.
– Nashledanou! – köszöntek el mindketten.
Valamit rosszul csinálok, így 21 éves vállalkozási múlttal, vagy csupán rossz helyre születtem, de lehet ezek a csehek tudnak valamit.
Emlékszem, mikor lakókocsikat húzva vonultak a Balcsira, ott bravčové pástétomot kiflivel ebédeltek, és tejet ittak reggelire. Vagy Vítkovicén lapátoltam a salakot, és már akkor két munkahelyen dolgoztak a Pepíkék.
Merengésemből az ajtó nyitódása riasztott, és egy huszon-egynéhány éves pipi lépett be köszönés nélkül, leült, és az ölébe hullajtotta a lepedőjét. A mellei, mint egy istennőé, bimbói peckesen tüntetve a meleg ellen, keményen álltak, kitetovált bokája és gyönyörűen lakkozott lábkörmei szemem sarkába még bevésődött, de én is elhagytam a kabint, és mentem a nyugdíjasok után.
Vizemet kortyolgatva azon járt az eszem, milyen jó, hogy nem ült mellettem mondjuk Andrej Babiš…