FORDÍTÁS: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: SZINGHOFFER MÁTYÁS
Utolsóként hagyom el a főtribünön található újságírói szektort. Még átküldtem az értékeléseket szerkesztőnknek, Timikének, majd gyorsan hopp, haladok lefelé a tribünről a sajtótájékoztatóra. Egyébként Tímeának Hyballa vezetőedző a bálványa – talán elnézi nekem, hogy ezt elárultam…
Tehát ballagok lefelé a lépcsőkön, de csakhamar megállapítom, hogy el van torlaszolva az út, mivel egy csapatnyi biztonsági őr van előttem, akik egy 1 darab, nagyon bizarr emberkét állnak körül. Az illető a biztonsági őrökkel kiabál, ami engem inkább egy éretlen gyerek hangjára emlékeztet az elvonón egy alkoholmámoros éjszaka után, amely ráadásul valami erősebb cuccal is fel lett dobva… Kínos, kimondottan kínos. Bekapcsolom a videófelvevőt, de túl sok a biztonsági őr, eltakarják a fiatalembert.
Amikor lecseng a színház, én is távozom, de akkor az egyik biztonsági egy olyan mondatot címez nekem, hogy széttöri a mobilom stb. Megfordulok, felmutatom az újságírói kártyám és azt válaszolom:
„Csak próbáld meg!”
Nyilvánvalóan nem érdekli az újságírói kártya, tehát elismétlem neki még egyszer. A kicsi, de további kínos etűdnek ezzel vége szakad. Hm… Csak a városunkban született, Szenicén csapatvezetőként dolgozó Martin Šnegoň – aki egy remek fickó – iránt érzett tisztelet miatt hagytam annyiban ezt a dolgot…
A kínosság seregszemléje. Így nevezném a majdnem üres stadionbeli bégetést, amelynek a bosszú helyszínének kellett volna lennie… De miért is? A budapesti stadionban történtekért, amelynek körbeírásakor
egyetlen kivételével az egész szlovákiai újságírói közeg szelektíven és vígan hagyja ki az értékeléseiből a magyar himnusz kifütyülésének tényét, és hallgat a több évtizede tartó, a „bimagyarizáció” néven mindent magába foglaló sértéscsomagról?
Kínos, hogy ez a „visszavágás” egy olyan csapat pályáján zajlik, amely a táblázat alján található további három együttessel karöltve, ami azt bizonyítja, hogy csak amiatt vannak az első ligában, mert jóvá lett hagyva a második vonalas minőség. És itt folyékonyan kötök át a szupergyenge csapatok liga színvonalára mért bomlasztó hatásaira.
A meccs színvonala ijesztően átlagon aluli volt, nagyon kevés említésre méltó pillanattal.
Szaggatottan kiemelhető néhány pozitívum, mint a kapott gól nélkül lehozott 90 perc, Vida Krisz parádés gólja, a játékosaink hagyományos igyekezete, a megszerzett három pont és az edző által is kiemelt tény, hogy gyűjtjük a pontokat.
A pontgyűjtés margójára: természetesen igaza van Hyballa vezetőedzőnek, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi pozíciónk nagyrészt az élvonal nagyon alacsony szintjének a lenyomata. A pontok inkább az ellenfelek átlagon aluliságának, mintsem a mi minőségi játékunknak a visszatükröződései… Viszont megvannak a pontok, és ez tény.
A sajtótájékoztatón egy érdekes dolog történt. Hyballa vezetőedző megdicsérte a Szenice első félidei, védekező futballra irányuló törekvéseit, amely a pályán igazából a labdarúgás kaotikus és sótlan rombolását jelentette.
A dicséret sokakat meglepett, de a hazaiak edzőjének megütközése a hallottakon még inkább meglepő volt. Ő elhatárolta magát ettől a kijelentéstől és kemény kritikával illette csapata védekezését. Szerintem helyesen. Hm…
Tényleg nem szénát legelészünk, hogy csörlőstől lenyeljük ezt a bajnoki labdarúgásnak nevezett fejfájást és meg is elégedjünk vele. Így.
Remek, hogy a Slovan elleni rangadón egy „más bajnokságot” láthattunk, de inkább annak örülnék, ha mindegyik mérkőzés megütné az élvonalbeli színvonalat és nem annak, hogy egyszer parádés focit lássunk, majd háromszor második ligás szinten…
U.I. A mérkőzés legjobbjai – a szurkolóink.