Szeptember 27-ig látható Kertész László sportfotós Futball Kertész László objektívén keresztül című kiállítás a Csallóközi Népművelési Központban. A tárlat apropóján magát az alkotót kérdeztük.
László, pár mondattal jellemezd kérlek, milyen fotókat talál, aki megtekinti a kiállításodat?
A Csallóközi Népművelési Központ szólított meg, hogy érdekelne-e egy saját kiállítás a Nova galéria termeiben. A lehetőséget ezúton is nagyon szépen köszönöm. Igent mondtam, aminek utólag még inkább örülök, mivel nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és ez hatalmas lendületet ad a folytatáshoz. Itt értem a sok elismerés és dicséret mellett azoknak a kedves látogatóknak és fotós kollégáknak a véleményét, akikkel mélyrehatóbban elemeztük a képeket, és tüzetesen megvitattuk a részleteket.
A galéria falain látható képek az immár 6 éves futballfotós tevékenységem utóbbi 3-4 éves terméséből valók. Magam válogattam ezeket össze a sok száz kedvenc képemből, mindegyiknek megvan a maga története.
Láthatunk nemcsak küzdelmet a labdáért, hanem szinte önkívületi állapotban tomboló szurkolót, indulatokat, örömteli és csalódott arcokat a pályán és a lelátón, hiszen a futball nem csak sport, hanem érzelmek minden mennyiségben.
Miért pont a fociról, illetve, miért sportról készíted a fotóid többségét?
Gyermekkoromtól fényképezem. Hatéves koromban kaptam az első fényképezőgépemet. A diákéveim alatt a dunaszerdehelyi pionírház fotókörét látogattam, valamint otthon a pincében saját sötétkamrát rendeztem be. Ekkoriban még nem volt konkrét téma, amit fotóztam, hiszen elsősorban az alapokat tanultam meg. Később alakult ki a vasút szeretete miatt, hogy vonatokat fényképeztem. Ezek a képek ráadásul nagy segítségemre voltak, mint aktív vasútmodellezőnek.
A kétezres évek elején a digitális fényképezőgépek egyre elérhetőbbek lettek mindenki számára, és én is váltottam a filmről a digitális technikára. A vasútfotózásnál is, akárcsak most, egy-egy jó felvételért képes voltam távolabbi helyekre is elutazni. 2013-ban pedig kipróbáltam, milyen sportot és konkrétan mindjárt elsőként futballt fotózni.
Már az első alkalommal magával ragadott a varázs, és azután egyre intenzívebben mélyültem bele ebbe a csodálatos világba, ahol nincs előre megírt forgatókönyv.
A pályán minden mozdulat spontán, nem beállított módon történik, és reagálni kell a legjobb pillanatban, hogy meglegyen a lehető legtökéletesebb kép. Ha lemaradsz, senki sem ismétli meg a kedvedért a jeleneteket, viszont nekem ez nem nehézséget, éppenhogy kihívást jelent.
Kipróbáltam más sportot is, mint például autó- és motorsport, teremsportok, atlétika. Viszont minden másból hiányzik nekem valami. Igazán jól csak a gólvonal mögött érzem magam.
Sok laikus szerint, a mai modern korszak által kínált fotófelszereléssel könnyű fotózni. Számodra mennyire fontos a felszerelés, illetve mi az, amit fényképezés közben szem előtt tartasz?
A technika fejlődésével egyre modernebb, precízebb fotóstechnika válik elérhetővé a fotósok számára. Ha az ember igényes a tevékenységével szemben, akkor időnként be kell fektetni és áldozatot kell hozni, hogy többet, jobbat tudjon nyújtani. Az évek során úgy építettem fel a fotóstáskám tartalmát, hogy a benne lévő technika ne szabjon korlátokat a fényképek minőségének, mert én a lehető legjobb felvételeket akarom elkészíteni.
Természetesen a jó fényképhez szükséges még maga a személy, aki a fényképezőgép mögött van. Ahhoz pedig, hogy egy különleges pillanatot meg tudjak örökíteni, eltökéltségre, odafigyelésre, fegyelemre és gyors reakcióképességre van szükség.
Továbbá az önképzésbe, workshopok látogatásába, tapasztalatok cseréjébe fektetett idő és energia szintén elengedhetetlen, ami idővel mindig megtérül.
Miért könnyű és miért nehéz fotózni egy DAC-meccset? Mi a varázsa annak, ha egy számodra úgymond semleges csapat játszik és nem a DAC?
A pálya szélén, amikor szétcsomagolom a fényképezőgépemet, természetesen mindig van az a csapat, aki közelebb áll hozzám – ezt itt nem a fizikai térben gondolom :), de amikor megnyomom az exponálógombot, akkor igazán a jól elkapott pillanatra összpontosítok.
Minden alkalommal azt szeretném, hogy a fényképeimen látható játékosokat a lehető legjobb pózban, legmélyebb érzelmeik kimutatása mellett örökítsem meg.
Erre szoktam mondani, hogy én elsősorban a legjobb fotóknak szurkolok egy-egy mérkőzés alkalmával.
Vannak-e nagy terveid a jövőre nézve?
A sportfotózáson belül van egy hobbim, mégpedig a kezdő 11 tagjainak a mérkőzés előtti felállását megörökíteni. Az utóbbi évek során készült több száz felvételt idáig csak kinyomtatva, mappákban tároltam a mérkőzések adataival együtt. A gyűjteményem egyre csak nőtt, ezért úgy döntöttem, hogy könyv formát adok neki.
Így megszületett a fotókönyvem, amely közel 300 oldal terjedelmű, és megtalálható benne az összes csapatkép, ahova az utóbbi 5 év során eljutottam.
Terveim között szerepel, hogy ennek a könyvnek legyen folyatása és ez még gazdagabb, színesebb legyen és lehetőleg minél több csapat kerüljön bele. Tehát ha minden a tervek szerint alakul és ahogy az időm engedi, gyakran lehet majd találkozni velem a környékbeli stadionokban és a távolabbi helyszíneket is igyekszem majd sorban kipipálni a „bakancslistámról”.