Megannyi maratoni futóverseny, több ultratáv és néhány Ironman-küzdelem teljesítése után a csallóközkürti származású sportoló élete eddigi legnagyobb kihívása előtt áll: szeptember végén nekiveselkedik a világ egyik legkeményebb futóversenyének, a Spartathlonnak. A Görögországban megrendezett 246 kilométeres ultramaratoni távot másfél nap alatt, szeptember 27-én és 28-án kell teljesíteniük a rajthoz állóknak. Bíró Attilával az embert próbáló versenyre való felkészülésről és az eddig megtett több ezer kilométeres futásairól is kérdeztük.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/9. számában
FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A Spartathlonra igazán csak a legkeményebbek kapnak meghívást. Neked hogy sikerült kiharcolni a részvételt?
A Spartathlonra januárban kellett benevezni, a versenyen való részvétel pedig meghívásos alapon működik. Minden évben 390 futó állhat csak a rajtvonalhoz, ami azt jelenti, hogy sok indulási kérelmet visszautasítanak. Én a vártnál korábban, már júliusban megkaptam az értesítést arról, hogy indulhatok. Persze, ehhez előtte valamit le kellett tennem az asztalra.
Tavaly 10 órán belül sikerült teljesítenem a 100 kilométeres országos magyar bajnokságot, s ezzel kivívtam magamnak a jelentkezési jogot Görögországba.
Idén pedig 27 óra 22 perces eredménnyel zártam az Ultrabalatont, ami egy 221 kilométeres Balaton-kerülő verseny, mely szintén kvalifikációt ad a Spartathlonra. Úgy érzem, ezeken a versenyeken elért eredményeim kellő állóképességet és önbizalmat adnak a görögországi induláshoz. A Balatonon nem volt segítőm. Azt terveztem, hogy a Spartathlont is egyedül csinálom majd végig, de miután kézbe kaptam a meghívót, Hodossy Péter barátom azonnal jelezte, hogy szeretne elkísérni Spártába.
Ez a világ egyik legrégebbi hagyományaira visszatekintő ultrafutó versenye. 246 kilométert kell majd teljesítened másfél nap alatt. Mit vársz a versenytől, és mit vársz el saját magadtól?
A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon, történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A résztvevők az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak. 100 kilométer fölötti távot eddig csak egyszer teljesítettem megállás nélkül. Nagy kihívásnak nézek elébe.
Javarészt aszfalton futunk, de van egy szakasz, ahol egy közel 1100 méter magas hegyet kell leküzdenünk, s mindezt éjszaka, sötétben.
Kemény terepviszonyokra számítok, mert akik futottak már a Spartathlonon, mind azt mondják, hogy brutális. Úgy nehézségi fokozatban, mint időtartamban és hosszban. Szóval bármi megtörténhet. Ha sikerül, ez jelenti majd számomra az abszolút csúcsot.
Milyen edzéstervvel készülsz a versenyre?
Heti hat nap edzem, az első hetet véradással indítottam, immár 36. alkalommal. Elsősorban futóedzéseket tartok, de kerékpározom is, mert a pedálozás is igazán jót tesz, és nagyon élvezem, még annak ellenére is, hogy tavaly Pesten edzés közben önhibámon kívül elütöttek.
Ha csak sikerül, itthon együtt edzem Hodossy Tamás barátommal, akivel igazi támaszai vagyunk egymásnak. Nagyon sok edzésmódszernek olvastam utána.
Néhány éve a nagymegyeri Molnár László futóbarátom lát el tanácsokkal, edzéstervvel, de azt mondta, az ultratávfutásban neki már nincs gyakorlata.
Ugyanakkor ő is javasolta, hogy nekem az ultra távokra kell összpontosítanom, mert erre van igazán tehetségem és kitartásom. Áprilistól egy világviszonylatban is híres edzővel, a magyarországi Lőrincz Olivérrel dolgozom együtt, az ő edzésterve szerint készülök. Róla azt kell tudni, hogy már több spartathloni győztesnek volt az edzője.
Mi az ő titka?
Elsősorban pulzuskontrollal dolgozik. Arra esküszik, hogy szigorú határokon belül kell tartani futás közben a pulzusszámot. Több mint 20 év állóképességi sportokban szerzett edzői tapasztalattal bír. Hosszútávfutók felkészülését már 12 éve irányítja. 2004-ig a mountain bike sport olimpiai szakágában volt edző és szövetségi kapitány, így a kerékpáros edzéseimet is ő koordinálja. Már akkor megkezdtem vele a felkészülést, amikor még nem volt biztos, hogy indulhatok a Spartathlonon.
A felkészülés azonban nem csupán edzésekből áll, hanem komoly versenyeken is megmérettetted már magad az idén. Sőt ezeken nem csak futnod kellett…
Legutóbb a nagyatádi Ironman triatlonversenyen vettem részt, idén már negyedik alkalommal. Sokan mondták, hogy a Spartathlon előtt már nem kéne ezt bevállalnom, de nem hallgattam rájuk, mert nagyon szeretem ezt az erőpróbát. Egyébként ez volt idén a legrövidebb ultratávú versenyem. Több mint egy évtizeddel ezelőtt olvastam róla először, és már akkor megtetszett.
Major József nyolcszoros magyar Ironman-bajnok motivált talán a legjobban, hogy belevágjak a triatlonba. Ezen a versenyen évek óta ketten veszünk részt a Csallóközből, a másik személy Szűcs Lajos, Légről.
Három éve, az első versenyem után ismerkedtünk meg, és azóta minden alkalommal együtt indulunk. Akkor még semmilyen tapasztalatom nem volt ezzel a műfajjal. Most 600 induló közül a 268. helyen értem célba, de felkészülésem korántsem ehhez a versenyhez volt igazítva. 3,8 kilométert kellett úszni, 180-at kerékpározni, majd jött a 42,2 kilométeres maratoni táv. Bevallom, az úszás a lyukas számom, a vízben két perc után az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Úrrá lett rajtam a pánik, de sikerült túltennem magam rajta, és a másik két számban lefaragtam a lemaradásomból.
A Facebook profilodon arról is hírt adtál, hogy több mint 600 kilométert tekertél le az idei 24 órás bicikliversenyen a Slovakiaringen. Ezek olyan szélsőséges számok, melyek láttán az egyszerű emberek csak meghökkennek. Te nem így gondolod?
A szélsőségekig fokozatosan jut el az ember. Nem ajánlom senkinek, aki komolyabban akar mondjuk biciklizni, hogy ezzel a versennyel kezdjen. A Slovakiaringen megrendezett versenyre 6-7 héttel az Ultrabalaton után került sor. Úgy éreztem, hogy kész vagyok rá, éjjel mégis volt egy két és fél óráig tartó holtpont, amikor egyszerűen nem tudtam tekerni.
A hajrát viszont sikerült megnyomnom a 34-35 fokos hőség ellenére is, és a végén meglett a 610 kilométer.
Ezzel nyolcadik lettem a 48 egyéni indulóból. Idén valóban sok volt az ultratáv, most már teljes erőmből a Spartathlonra koncentrálok.
Ezekre a versenyekre nemcsak felkészülési idő kell, hanem kellő anyagi támogatás is. Hogy tudja ezt valaki előteremteni, ha nincs mögötte szponzori háttér?
Én mindezidáig a saját magam erejéből. 21 éve vagyok maratonfutó, mögöttem soha nem állt komoly támogató, kivéve a családomat. Tőlük sok időt elvesz a futás, de már hozzászoktak ahhoz, hogy ez számomra több mint hobbi. Némely versenyre elkísér a feleségem és a két lányom is, van, hogy több mint 30 fokos hőségben szurkolnak a pálya széléről, és adják a kezembe a frissítőt. Ezért nagy hálával tartozom nekik. Egyébként nem vagyok az a magamutogató típus. Facebook-profilom sokáig nem is volt.
Nem vagyok profi sportoló, hiszen nem ebből élek, de a futás már több mint két évtizede az életem része. Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy később néhányan látnak majd fantáziát nagyobb versenyeim támogatásában, de nem ez motivál.
Manapság szinte mindenben próbálnak valamilyen pszichológiai hátteret láttatni az emberek, de én nem foglalkozom ezzel. Azért csinálom, mert szeretem, és hiányozna, ha nem futnék. Arról nem is beszélve, hogy ez az egészséges élet záloga, és nagyon sok barátságra tettem szert a futásnak köszönhetően.
Ennek a sportágnak egyre többen hódolnak a környékünkön is. A falvak között kiépített kerékpárutakon, iskolák futópályáin rendszeresen látni kocogókat. Hozzád milyen gyakran fordulnak tanácsért ismerősök?
Örömmel tölt el, hogy újabb és újabb futóközösségek alakulnak a Csallóközben. Ezt nagyon jó kezdeményezésnek tartom, de hogy őszinte legyek, én nem ezt az utat választottam.
Egyáltalán nem zárkózom el tőle, hogy bárkinek tanácsot adjak, vagy segítsem a kezdő lépéseit, de a közösségi futás picit más, mint az egyéni.
Sokszor hívnak a környéken megrendezett futóversenyekre, de ezeket jelenleg tisztelettel visszautasítom. Van egy szigorú edzéstervem, amely mentén haladva célirányosan igyekszem teljesíteni és fejlődni. Most pedig csak az jár a fejemben, hogy a szeptember végi Spartathlonon a lehető legjobb eredménnyel érjek a célba.