Nyilasi Tibor lett 1981-ben az MLSZ választásán az esztendő legjobb labdarúgója. A Fradi ezüstcipős középpályása kapta a legtöbb szavazatot a Képes Sport Ön tizenegye pályázatán is. „Nyíl” pályafutása addigi legjobb évét zárta, népszerűsége minden korábbit felülmúlt. A közvélemény és az olvasók ekkor még nem vették komolyan a győriek előretörési szándékait, így nem szerepelt az ankét élén egy Rába ETO játékos sem. Pedig a kisalföldiek Verebes József szerződtetésével komoly célokat tűztek ki, aminek meg is lett az eredménye.
1982 elején a magyar válogatott az ötödik kontinensre utazott, hogy kedvező feltételek mellett melegítsen be a világbajnokságra. Ausztráliában egy tornán, majd két hivatalos mérkőzésen Új Zélandon lépett pályára a Mészöly legénység, mindkettőn 2:1-re legyőzve az ország válogatottját. „A helyiek úgy vélik, hogy a magyar küldöttség jó szolgálatot tett játékával, mert egyértelmű, hogy a labdarúgás népszerűsége a két mérkőzés hatására ugrásszerűen megnőtt a maorik földjén” – állt a túra értékelésében.
Márciusban a jubileumi, 125. magyar–osztrákra került sor a Népstadionban, ahol a „sógorok” elvitték a „pálmát”.
Hidegzuhanyt jelentett az 50 ezer néző előtt elszenvedett 2:3-as vereség, a kapitány nem számolt a bajnokságban remeklő győri játékosokkal. 0:3 után huszáros hajrában csak a szépítésre futotta a magyar csapatnak. Ennél is nagyobb csalódást okozott a peruiak elleni vereség (1:2) április 18-án, vagyis két hónappal a vb előtt. Több hivatalos felkészülési mérkőzés nem volt terítéken, ezért felemás érzésekkel várták a szurkolók a spanyolországi mundiált.
Győr felett ragyogott a nap, Budapest irányából viszont felhős volt az ég…
Az NB 1 aranyérmese, 102 lőtt góllal – hosszú idő után egy vidéki csapat – a győri Rába ETO lett, a kupa döntőjében pedig az Újpesti Dózsa diadalmaskodott a Videoton felett. (A bajnokság második helyén „apu Fradija” végzett.) Hiába a hazai siker, Verebes győri csapata és a válogatott szakvezetése között nem volt felhőtlen a viszony. Végül csak egy játékost, Szentes Lázárt nominálták a bajnokcsapatból a vb-re utazó nemzeti tizenegybe. Ő Póczik helyett utazhatott, aki lemondta a válogatottságot, mivel a kapitány csak a cserék közt számolt vele. A többiek a szponzor Rába Vagon- és Gépgyár bajnoki célprémiumán „vigasztalódhattak”.
A magyar válogatott Spanyolországban a 3. csoportba kapott besorolást, Argentína, Belgium és Salvador csapatai mellett.
Az 1982. június 13-a és július 11-e között megrendezésre kerülő világeseményen először szerepelt 24 csapat, ami a torna lebonyolításában is változást hozott. A magyar keret, élén Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal, és Mezey György pályaedzővel a kor szellemének megfelelően esküt tett az MLSZ elnöke, Szepesi György előtt:
Fogadom, hogy becsületesen, és töretlen akarattal készülök a XII. Labdarúgó-vb mérkőzéseire. Fogadom, hogy minden tevékenységemet a népem és a hazám iránti hűség hatja át.
Az első találkozó, június 15-én a vártnál is jobban alakult, Salvador csapatát 10:1-re lépték le a magyarok. Az eredmény azóta is vb-csúcsnak számít. A tíz gólról Nyilasi 2, Pölöskei, Fazekas 2, Tóth J., Kiss L. 3, és Szentes gondoskodott.
Két nappal később Argentínától szenvedtünk 4:1-es vereséget, ahol csak Pölöskei volt eredményes. Június 22-én Belgium volt az ellenfél, és a 76. percig Varga J. találatával továbbjutásra álltunk, amikor a belgák kiegyenlítettek. 1:1 – „Fájó búcsú… Nagyszerűen küzdött, kiválóan helytállt a magyar válogatott a sorsdöntő mérkőzésen… Mennyi, de mennyi gólhelyzet maradt kihasználatlanul…” A magyar csapat a vb-búcsúmeccsén a Mészáros – Martos, Kerekes, Garaba, Varga, Müller (Sallai), Nyilasi, Pölöskei, Fazekas, Törőcsik, Kiss (Csongrádi) összeállításban lépett pályára. A mundiál aranyérmese egyébként Olaszország lett…
Ismét lezárult egy korszak, és a nyáron kielemezték az illetékesek, hol tart éppen a magyar foci. Édesapámnak szeptembertől iskolás gyereke lett…
A vb után generációváltásra szánta rá magát a szövetségi kapitány, s az új keretben már helyet kaptak győri játékosok is. Az év végéig mindösszesen két hivatalos mérkőzésen lépett pályára a magyar csapat, szeptemberben épp Győrben Törökországot győztük le Garaba, Burcsa, Budavári, Kiss S., és Póczik góljaival 5:0-ra. Október 6-án Párizsban vendégszerepelt a nemzeti tizenegy, ahol 1:0 arányban maradtunk alul a franciákkal szemben. Az év utolsó hónapjában még „jutalomtúrán” járt a csak hazai klubokban szereplőkből összeállított válogatott a Holland Antillákon, ahol két helyi csapatot vert a Mészöly legénység 14:0-ás összesítéssel.
December végén Győr adott otthont a Képes Sport teremlabdarúgó tornájának, amit a házigazdák nyertek. Verebes József még mindig „csatában állt” az MLSZ-szel valamint a fővárosi klubokkal, és a lapnak nyilatkozva elhintette tüskéit: „A színvonalnak a fővárosi csapatok távolléte egyáltalán nem ártott”! Egyébként a „törődés” kölcsönös volt… Karácsonykor a „béke és a szeretet” ünnepén gondolni kellett a jövő esztendőre is, hiszen EB-selejtezők, és olimpiai selejtezők is programon voltak. Tehát béke legyen velünk, és hajrá Magyarország!
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
ÉDESAPÁM NAPLÓJA