Volt abban valami szürreális, amikor Ödönke a pályára hajította a bérletét, és kivonult az Arénából. Valahogy érezte, egyszer utoléri a sors, de gondolataiban igyekezett jó mélyre temetni ezt a pillanatot. Rendre előfordultak olyan dolgok környezetében, amit csak nagy nehezen fogadott el, és titkon bízott benne, szeretett csapatával sosem történik hasonló eset. Ilyen esemény volt, amikor a nagy hírű Felleg egyesület stadionját nem egy néhai kiváló labdarúgójáról nevezték el újfent, vagy mikor az Ugri FC hagyományos címerét lecserélték valami kaktusz formájú ocsmányságra.
A modern fociban a pénz számít igazán, és nem a régi erények. Hiábavaló volt a szurkolók tiltakozása, az új tulajdonosokat nem hatotta meg a nép szava. Mindenki pótolható, a kaktuszból majd ezer darab fityfirittyet is el lehet adni annak, akinek nem számít, mit vesz meg, csak mutogathassa a fészbukon. Verőfény FC is új nevet kapott közben, de Ödönke még mindig bizakodott, ha valami igazán fontos változás állna be otthon, majd számíthat a tulaj empátiájára.
De szép is lenne a Tündér Ilona meg a Kukorica Jancsi. Hm! Olyan elválaszthatatlanok, mint a klub és a szurkolók. Kéz a kézben járnának, Ilona sárga ruhában, derékig erő, aranyló hajfonatával. Ő lenne a klub. Jancsi meg kékben, kék mentében, sudár, férfias fizimiskával a szurkolókat szimbolizálná. Beleillenének a tájba, ősrégi jelképként vinnék, mint a cukrot az Ilonás-Jancsis figurákat az emberek. Az ebédlő vitrinjébe raknák őket, büszkén mutogatnák mindenkinek a nagyi porcelánkészlete mellett.
A tulaj viszont a stadionnal történt változások után az egyik cége mintájára rókát javasolt kabalának.
Róka Rudi csúnya vörös állat volt, hosszú farka és bárgyú tekintete száz emberből egynek, ha elnyerte a tetszését. Ennek persze hangot is adtak különböző fórumokon. Nem lehet róka a kabala, gúnyolni fogják az ellenfél szurkolói miatta, hisz’ köztudott, egy róka nem éppen népszerű figura. Ellopja a tyúkólból a tojásokat, meg amúgy is, aki nem jár egyenes utakon, csal vagy átvág másokat, arra általában ráakasztják a jelzőt: ravasz, mint a róka. Mit várhat ezután, talán majd őt is egyszerűen lerókázzák? Ó nem, köszöni szépen ő ebből nem kér.
Ödönke kiment csapata következő mérkőzésére, és ekkor megtörtént, amitől rettegett.
A játékoskijárón először a csapat jött ki melegíteni, aztán megjelent a kis vörös Róka Rudi is. Majd a hangosbemondó közölte a szavazás végeredményét, miszerint a szurkolók többsége megszavazta a rókát kabalaállatnak, és aki szeretné, már most megveheti szuvenírként kicsinyített mását a klub üzletében. Végül is nem kellett sokat svindlizni, mivel addigra Róka Rudi végigjárta a környék iskoláit, ahol a gyerekek kitörő örömmel fogadták, majd szüleiknél kiverték a hisztit, hogy nekik mindenképpen kell Róka Rudis póló, bögre meg kulcstartó.
Ödönke ezt nem tudta elfogadni! Úgy érezte becsapták, ellopták a klubot, melyet gyerekkorától imádott.
Hiába a több mint 35 éves klubhűség, a rengeteg győzelem, az eddigi jó hangulat, a kiömlött sör fanyar illata, a sok száz megtett kilométer csapata idegenbeli túráira, ő nem tud, és nem is akar azonosulni ezzel a förmedvénnyel, letépte nyakából a bérletét, majd a pályára dobta. Nem ő volt az egyetlen. Öt perc alatt 2546 szurkoló hagyta el az Arénát, később még pár száz követte őket. Rudi elvitte a hely utolsó varázsát is, a többi már korábban, lassacskán veszett oda. Soha ne rókázzanak le egyetlen CAD-szurkolót sem!
Utóirat: A novella cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői fiktív alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Most mé’, én nem hazudhatok?
(Roberto)