Köszöntelek a vasárnapi Vikkendhouse legfrissebb epizódjában, ahol a légi származású Szeiff Attila mesél gyermekkori zenés emlékeiről és a műfajokról, amelyek inspirálják azóta is. A nyolc örök kedvence meghallgatható egy mixben, amiben hallhatsz klasszikus metál, hiphop és jazz stílusú zenéket.
Fotó: Ugróczky István
Attila, akár egy meteorit az égen, megállíthatatlan erő, kinek a munkája mostanra már nagyban meghatározza a szlovák pop és underground zenék ritmikáját. Egy piszkosul tehetséges dobos, akiről már olvashattatok az Egy csallóközi dobos útja c. írásomban. A Vikkendhouse sorozatot most egy giganagy megtiszteltetés éri, hogy Attesz feláll a dobok mögül és kitárja a zenei világát.
Szeiff Attila vagyok, 36 éves műtős, ápoló és dobos. Drága feleségemmel, Enikővel próbáljuk a hároméves Lili lányunkat a lehető legjobbra nevelni. Sebbel-lobbal.
Mikor találkoztál a zenével, ami magával ragadott és később formálni kezdett?
Először kábé hétévesen ragadhatott magával a zene. Az első igazi emlékem az, amikor drága bátyám levitt a kertszomszéd pincéjébe, ahol a haverjai tépték a húrokat és zúzták a dobot. Tizenegy éves koromban kezdtem el dobolni, az volt a formálódás kezdete, ami a mai napig tart.
Gyermekkorodban milyen csatornákon kaptad a zenét és milyen irányzatok érdekeltek leginkább?
Akkoriban még nem volt internetes zene, így analóg formában kellett hozzájutni a kedvencekhez. Vagy bakelit, vagy magnókazi, vagy VHS állt a lehetőségek eszköztárában. Persze tizennégy évesen a „sutyiba kiszökések a rockkocsmába”, le a Füstösbe a Raf-2 koncertre mindennél többet ért. A keményebb műfajok kezdettől fogva dominánsak voltak nálam. Az elektro zenével tizenkilenc évesen ismerkedtem, mikor önszántamból beraktam egy CD-t, amin deep tech és drum and bass zenék voltak.
Később ez hova fejlődött? Mi lett a kedvenc, és mi az, amit sosem tudnál meghallgatni?
Folyamatosan transzformálódott az ízlésem és vele együtt a játékom a dobok felett. Ahogy teltek az évek, egyre többet és többet akartam dobolni. Éveken átívelő, napi több órás gyakorlás után a mai napig szívom magamba a tudást és szelektálom a mérhetetlen sok zenei infót, amit kapok.
Ami nálam kiveri a biztosítékot, az a musical, mint műfaj és a „samohrajkás” karaokés celebek. Na attól kész vagyok full.
Mi, vagy ki volt rád a legnagyobb hatással, amiért te is dobolni kezdtél?
Ez ösztönösen jött. Folyamatosan foglalkoztam a zenével. Tizenkét évesen próbákra jártam leskelődni a nagyok közé, ahol Csiba Feri, Szancho és Deák Fece voltak az elsők, akiket bálványoztam. Sokat segítettek a legelején, amit a mai napig köszönök nekik!
Ha szerepelhetnél egy filmben, ahol egy dobost kellene játszani, melyik zenészt elevenítenéd meg?
Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, de ismerve magamat, ez igazi érzelmi és emócióktól megtekert hullámvasutazás lenne.
Mi volt az eddigi legnagyobb zenei élményed?
A jazzgitáros, Pat Metheny koncertje Pesten!
Mi alapján válogattad a zenéket a mai mixbe?
Igyekeztem időbeli sorrendbe helyezni a számokat. Ezek nálam igazi mérföldköveknek számítanak, a mai napig erőt adnak és inspirálnak, hogy tovább járjam a rögös zenei utamat!
A MIX:
TRACKLIST:
1. Sepultura – Roots Bloody Roots
2. Dream theather – The Mirorr
3. Korn – Counting
4. Jaco Pastorius – Teen Town
5. Cypress Hill – Mariujano Loco
6. The Roots – The Next Movement
7. Bootsy Collins – Don’t Let ‘Em
8. Sick – Conect-i-cut