Amikor „Dunaszerdahely utcáin sétáltam” könnyű dolgom volt, hiszen gyakorlatilag gyermekkoromról meséltem, miközben térben és időben utazva felidéztem szülővárosom emlékeit.
A következő történet annyira rendhagyó, hogy pár hónappal ezelőtt még fenntartásokkal fogadtam volna az írás gondolatát, de egy üzenet mindent megváltoztatott. Egyenesen az Egyesült Államokból érkezett, onnan, ahova mai főhősünk annak idején kivándorolt. Feladója saját elmondása szerint rendszeres olvasóm, különösen a DAC történelme érdekli, valamint egy bizonyos Steiner Herman, aki Dunaszerdahelyen született 1905. április 15-én.
Azt tudtam, hogy nemrég lett egy ilyen nevű utcácska Dunaszerdahelyen, mégpedig a Nagyudvarnoki és a Kürti út között, de hogy ki ez a Steiner Herman, és mitől olyan híres, hogy utcát neveztek el róla, arról bizony homályos információim voltak.
Bruce – így hívják az amerikai barátom -, a DAC (jobban mondva jogelődje a DSC) első csapatképén lévő személyeket szerette volna beazonosíttatni velem, mivel Steiner és az egyesület tagjai között létezett bizonyos átfedés. Steiner és a klub tagjai is az Erdősék kávéházban vertek olykor tanyát, ugyanis az egyben klubházként is működött, Steiner pedig sakkozni járt oda előszeretettel.
Na tessék – gondoltam magamban – , nem elég a „kétismeretlenes egyenlet”, még a sakk is szóba került, ami nekem sötét verem.
Nosza, ha már beleestem, valahogy csak kimászok belőle?! Steiner Herman valóban Dunaszerdahelyen született, nem meglepő, hogy zsidó családban, hiszen aki csak egy kicsit is ismeri a város történelmét, az tudja, miért nevezték egykor Kis Jeruzsálemnak „fatornyos hazámat”.
Életének első tizenhat évét töltötte a városban, itt járt iskolába is, ahol éles eszére hamar felfigyeltek. A sakk egy meglehetősen csendes játék, jóval csendesebb, mint a foci, de a logikája gyors döntéseket és a játszma előrelátását is megköveteli. A dunaszerdahelyi Társaskör nevű zsidó kulturális egyesület a már említett Erdősék kávéházában sakkversenyeket szervezett, ahol Steiner ugyancsak otthon érezte magát, és nála idősebb játékosokat is rendre legyőzött.
A Posta utcában járunk, s bár ez a része Dunaszerdahelynek mára meglehetősen eldugott, régebben a Fő utcát kötötte össze a templom körüli területtel.
Forgalmas lehetett, ahogy Erdősék kávéháza is, ahová barátja udvarán keresztül járt be Steiner. Pollák Dávidék háza mai is áll a Fő utcán, ahogy Csernyei doktoré is. Az előbbi üveges volt, az utóbbi jó hírű fogorvos, és egy időben a DAC tisztségviselője is egyben.
Valahogy a foci már akkor is befészkelte magát az emberek szívébe, bár Dunaszerdahely csak egy vidéki kis város volt, hétvégenként megtelt a Vermes-féle pálya környéke. A mérkőzéseken történt eseményeket pedig valamelyik kávéházban volt szokás megbeszélni. Nincs ez másképp ma sem, csupán a kávéházat kocsmának hívják.
Az Erdős kávéház, valamint Csernyei doktor és Pollákék udvarának területe azóta kétszer is nagyot változott.
Előbb teljesen lebontották, vagy ahogy a minap olvastam, a kommunizmus úgy bánt a számára kényes dolgokkal, „mint a tálibok a szobrokkal”. Ma ezen a területen ismét egy hangulatos kis udvart találunk, két „városkapuval”, és a lebontott zsinagógára emlékeztető homlokzattal. Azt szoktam mondani, itt van Szerdahely barbakánja. Steiner Herman 1921-ben végleg itthagyta szülővárosát, a család kivándorolt Amerikába, pontosabban New Yorkba. A Trianon utáni esztendőkben DAC lett a DSE-ből, és a klub színek piros-fehérről, sárga-kékre változtak. Főhősünk tehetségére a tengeren túl is felfigyeltek, tagja lett az Egyesült Államok sakkválogatottjának, és részt vett az 1928-as sakkolimpián is. 1929-ben New York állam bajnoki címét is elhódította, ’31-ben megnyerte első nagy nemzetközi tornáját.
Kis lépésben menetelt a fekete-fehér sakktáblán, miközben Los Angelesbe költözött, ahol előkelő társaságokban is megfordult. Saját klubot alapított International Chess Club néven.
Nincs olyan hivatkozás, amely ne említené a kor legnagyobb játékosa, José Raúl Capablanca elleni 1933. április11–i élő sakkfigurákkal játszott, előre megrendezett sakkjátszmáját. Capablanca, aki maga „rendezte” a színjátékot, 25 lépésben adott mattot Steinernek. Humprey Bogart színészóriással való barátságának emléke a Casablanca című film egyik jelenetében is visszaköszön, ahol a színész Steiner sakklépéseit bemutatva egyben humoros, karizmatikus egyéniségét, és játékának ötletességét, harciasságát vonultatja fel.
Az igazi bajnok 1948-ban az egész országnak mattot adott, ugyanis Szerdahely városának elfeledett szülötte az USA egyéni bajnoka lett! Két évre rá a Nemzetközi Sakkszövetség kitüntette a legrangosabb elismeréssel: a sportág Nemzetközi Mesteri címével.
Csupán ötvenéves volt, 1955-ben amikor az egyik versenye alkalmával rosszul lett, és meghalt. Hosszú idő telt el azóta, hogy újra megismerték őt Dunaszerdahelyen, ahol első lépéseit tette…
…a való életben és a hatvannégy kockás táblán is. Pár éve sakktábla helyett még kukoricatábla virított azon a helyen (ha ragaszkodunk a történelmi tényekhez, akkor a város Újfalu nevezetű részén) ahol nemrég Amerika bajnoka, a sakk nagymesterének utcanév tábláját felavatták. Egyelőre egyetlen ház sem épült a Steiner Herman utcában, olyan relytélyes hely, mint maga a híres sportoló. A város elfeledett fia, akinek jelentősége talán nagyobb dologért kiált, mint egy 150 méteres utcácska!? Ugye nem sok ember mondatja magáról, hogy Dunaszerdahelyen született, és az Egyesült Államok egyéni bajnoka lett?
Most már ezt is tudjuk. Sakk-Matt!
(Roberto)