NYITÓKÉP: LELKES ERNŐ
A minap feltettem egy egyszerű kérdést. Bár tudom, nem LÉTkérdés, ám, ha a LÉT a TÉT, nüánszokon múlhat az ÉLET! Hozzátartozik még, hogy éppen a következő DAC-os füzetembe kezdtem volna bele, de úgy néz ki, az előző sem telik majd meg egy darabig. Megakadt a gépezet, a kérdésem, valamint az archívumom közt igenis van összefüggés. Mikor ittatok utoljára jó habos csapolt sört srácok? – így szólt a kérdés. Mielőtt a válaszokra térnénk, leszögezem, ez itt nem a reklám helye!
Hát az utolsó meccsen, az Arénában… – jött a válasz, amiből kiviláglik, hogy a sör fogyasztásának kultúrája összhangban van szokásos tevékenységeinkkel, jelen esetben a meccsre járással, a szurkolással, az összetartozással. Barátilag mondom, #Nélküled a sör sem az igazi, a dobozoshoz nem jár csapos, meg egy cimbora az asztal túloldalán. 2020. március 7-e az a dátum, amit egy könnyen nem feledünk. Nem volt győzelem, de még csak nem is a Bayern München látogatott el a dunaszerdahelyi stadionba. Ez a dátum annak a napja, amikortól új időszámítás kezdődött a klub, a honi bajnokság, és szinte mindannyiunk életébe, akik…
Csak a hétvégére vártunk, hogy az egész heti „gürizés” után ismét összejöjjünk a DAC szentélyében, vagy egy partybuszban, ami elrepít a republika másik csücskébe.
Március hetedikén lezárult a Fortuna liga alapszakasza, mindenki játszott mindenkivel, oda-vissza. Amikor a rájátszás első fordulóit elhalasztották, azt mondtam: egy fabatkát sem raknék arra, hogy ez az idény valamikor is újraindul. Felidéztem magamban az utolsó mérkőzés utáni pillanatokat, a Nagyszombat ellenit, de ugyanúgy azt a ma már történelmi eseményt, amikor búcsúzunk a régi Arénától. Amikor „valami véget ért, valami fájt”, és „halott virágok illatát nyögték a fák”.
Emlékeznek? Kihunytak a fények…
Akkor tudtuk, hogy épül az új, s majd „amikor kigyúlnak a fények, erünkbe lüktet a vér…” Most nincs ember, aki megmondaná, mikor szól újra a „hajrá, hajrá Déácé!” Egy nagyon fontos mondat már elhangzott egyszer, de ismét ide illik. Mert igen, a legfontosabb mindannyiunk egészsége, a mindennapi kenyerünk, a létünk, mint olyan, nem a nagy dolgokban veszik el, hanem az apró lemondásokban, csalódásokban. Az egyik ilyen a sárga-kék lét ereje,…
Bár tudom, nem LÉTkérdés, ám, ha a LÉT a TÉT, nüánszokon múlhat az ÉLET!
Születendő gyermekeinkre sárga-kék rugdalózót álmodtunk. Ennyit „csak” a DAC, míg mások papírrepülőt hajtogatnak, mi focira járunk. Március 15-én kellett volna lejátszani az elsőt meccset a rájátszásból, de a Nagymihály már nem kelt útra, mieink szétszéledtek, edzés sincs rendes. Jöttek a mémek, az Aréna gyepének kukoricával való bevetéséről… Pozsonyba az on tour lefújva, hol egykor repült a nehéz kő… volt ki dobta, akadt ki állta.
Most pusztulat, üresség és csend honol, egy rossz érzés csak, mi bennünk vándorol. Elgurult a labda, elgurult messzire, álmaink vitte a keserves semmibe!
Mit adtam volna korábban, hogy újra lássam a kupadöntőt, Thomas Ravelli arcát, ahogy hatszor szedi ki a lasztit a hálóból. Krakkóból jelentést írni, hogy újra összejött, ami Tbilisziben már egyszer sikerült. Micsoda álom, micsoda mámor. Mit adtam volna érte, de nem ilyen áron. A képernyő elé szegezni fátyolos tekintetem egy fáradt nap után, orromon a szájmaszk mintájával. Reszkető hangon olvasni, a sorra nehéz helyzetbe került klubokról. DAC – Zsolna elmaradt, csak Isten a megmondhatója, merre gurult a labda?! Ha majd centenként kell összerakni, centenként fogjuk. A DAC örök!
Én pedig jegyzem a le nem játszott fordulókat továbbra is, mert az elmaradt olimpiáknak is megmaradt a sorszáma… Három forduló ment le a rájátszásból, a Slovan vezet, Zsolna a második, mi pedig tartjuk a harmadik helyet. Még mindig Hélder Cristovao az edzőnk…
(Roberto)