Illusztrációs fotó: Pixabay.com
A karanténállapot nemcsak a megszorításokról, rossz hírekről szól. Jöjjön a két, általam megkért édesanya közül – akik fiaik vicces, elszólásait jegyzik fel becsületesen – a második, Kálmán Kata.
Előzmény: 1. rész 2. rész
Kálmán Dani egy cserfes, hároméves kisfiú, aki szinte egész nap beszél. (Azért csak szinte, mert néha eszik és alszik is. Néha.) Ezért furcsa, mikor csend van…
Én: „Dani?”
(semmi válasz)
Én: „Danii!”
(síri csend)
Én: „Danii, gyanús a csend!”
Dani: „Nem én voltam, anya!”
Én: „Hát akkor ki volt?”
Dani: „A förgei pap!”
A tavalyi nyár egyik legemlékezetesebb kirándulása volt számára az élménypark.
Dani: „Anya, elmegyünk majd a Family Parkba?”
Én: „Sajnos most zárva van. Tudod, a vírus miatt.”
D: „Ott nincs is ajtó…”
Én: „De nem mennek a hinták, állnak a traktorok…”
D: „A vonatok is?”
Én: „Igen.”
D: (gondolkodik) „Szerintem helyettünk inkább hordjon maszkot a vírus, mi meg menjünk Family Parkba!”
Egy álmos, kócos reggelen, mikor már elege lett az ölelgetésből:
Én Daninak: „Megzabállak!”
Dani: „Zabálj inkább reggelit!”
Az időérzéke még nem az igazi:
“Anya, nézd! Apa megtalálta a GYEREKKORI buszocskámat! ÉVEK ÓTA ezt kerestem!”
A problémamegoldó-képességét viszont már fejleszti, Lana nevű brit cicánkkal:
“Játszik” a macskával, a konyhai kiskötényt próbálja ráadni. Macska megelégeli, egy mancslegyintés és fújás kíséretében véget vet a próbálkozásnak. Gyerek sikít, macska ágy alá el. Dani, miután kihüppögte magát, lehasal az ágy mellé, majd megszólal:
“Lanaaa! Gyere ki, beszéljük meg! Megígéred, hogy nem fogsz bántani? Oké!”
Majd kifelé slattyogva jelentőségteljesen bejelenti: “Megoldottam a helyzetet!”
Nincs megválaszolatlan kérdés…
Dani: „Anya, hány szeme van a póknak?”
Én: „A jó ég tudja, fiam.”
Dani: „Jóég? Hány szeme van a póknak? (Mély hangon folytatja) Két szeme van, Danika…”
Vasárnap esti beszélgetés egy ismerős bácsival:
Bácsi: „Na, Dani, már mész oviba?”
Dani: „Nem, előtte még alszok egyet…”
Boltosat játszunk.
-„Anya, milyen gyümölcsöt kérsz?”
-„Málnát és epret.”
-„Az sajnos nincs.”
-„És körte?”
– „Az sincs.”
– „Akkor milyen gyümölcsöt árulsz?”
-„Citromízű banánt!”
Egyik nap, miközben fel-alá rohangált, ezt kiabálta:
Dani: „Anyaaa! Belőlem sosem fogy ki az allergia!!”
Én: „??? Hogy micsoda?”
D: (megtorpan) „Allergia. Nem állok meg egy percre sem.”
Én: „Nem az energia?”
D: „Jaa, de!”
Hasonlóan szaladgált körbe-körbe, mikor egyszer csak felnyalta a járdát. Sírva az ölembe bújt, és azt hüppögte: „Bárcsak itt lenne Marshall (Mancs őrjárat), és megvizsgálná a térdem a röntgengépével!”
És egy teljesen friss, ropogós mai elszólása:
Dani: „Anya, szeretem ezt a cipőt!”
Én: „Örülök. Kényelmes?”
Dani: „Igen. A nehéz napokon is kényelmet nyújt.“