Szeptember első Vikkendhouse válogatása a megszokott egy mix helyett most duplára sikeredett. Főszereplője, a dunaszerdahelyi Fekete Nándor kétféle zenei oldalát mutatja meg: legendás filmzenék és zúzós metál. Az interjúban mesél gyermekkori emlékeiről, az első rajongásokról, a mai kedvencekről, majd a cikk végére érve megtaláljátok a két összeállítást.
Fotó: Ugróczky István
Fekete Nándor vagyok, 23 éves, barátaim Nanu néven szólítanak. Dunaszerdahelyen élek, és jelenleg újságíró/kiadványszerkesztő szakon tanulok a pozsonyi Comenius Egyetemen. A tanulás mellett nagyjából részmunkaidőben fotózom és újságírással is foglalkozom.
Az első találkozásunkkor az elektronikus zene szeretete szikrázott belőled, de tudom, hogy mellette egy csomó másféle műfaj is érdekel. Nálad mikor és hogyan kezdődött a zene szeretete? Fel tudod idézni az első zenéket, amelyek gyerekként hatással voltak rád?
Még mindig emlékszem, amikor az oviban nagy elánnal próbálom körülírni az óvónőnek, hogy mennyire epic az In The End videóklipje, ami ugye a Linkin Park: Hybrid Theory című album, meg alapból az LP mondhatni névjegye. Nagyjából ugyanebben az időben talált meg a rapzene is. Középső bátyám, Bálint nyomatta állandóan 2pac, Eminem és Dr. Dre számait. Másik bátyám, Matyi pedig ebben az időben alter rockot hallgatott, így a Coldplay is elég hamar belém szivárgott.
Később a sulis éveid alatt milyen irányzatokon, zsánereken mentél át? Van olyan, ami a mai napig maradt?
Tinédzser koromban számos műfajjal megismerkedtem, viszont ami talán legnagyobb hatással van rám máig, az a filmzene és a metál. Hadd kezdjem a filmzenével: az Eredetet nézve éreztem először azt, hogy milyen sokat számít, ha ütős egy film alatt a zene. Hans Zimmer munkáját azóta is követem, de sok más nevet is: Ludovico Einaudi, Clint Mansell, a Trent Reznor és Atticus Ross duó. De nem csak film-, hanem videójátékzene is magával tud ragadni, pl. Jesper Kyd és Lorne Balfe, akik az Assassin’s Creed melódiáját készítették.
A filmzenétől egy teljesen más kategóriáról van szó, hogyha a metálról beszélünk, természetesen, mely az első egyetemi évemben talált meg engem, s azóta is dominál nálam. Egy olyan zsánerről beszélünk, ami bár a nagy tömeget nem mozgatja meg, de akit megérint, azt magával ragadja.
A metál a lázadó lelkedhez szól, a lágy és progresszív filmzenék pedig egy érzelmes énedhez?
A metálzene az agresszív tónusával kétségtelenül lázadás, de ennél sokkal többről van szó. Az eszetlen fejrázás csak koncertjelenség. Számomra lenyűgöző, hogy hangszerekkel ennyire összetett zenét létre lehet hozni. Illetve ha meghallgatunk egy albumot az általam említett bandákból, akkor 1-2 kivételével mindenhol találkozunk az érzelmek felszínre törésével.
A filmzene valóban sokszor az érzelmest hozza elő, de emellett általa mintha a szerző képzeletvilágában is utaznánk egyet.
Mely zenekarokat emelnéd ki a metál világából?
Engem legelőször agresszív hangzásával és gyönyörű szövegével az Architects fogott meg ebből a kultúrából, az utóbbi, nagyjából két évben viszont a legtöbbet a Northlane-t pörgetem. Mindkét banda már rendelkezik 4-5 olyan albummal, melyek szerintem igazi ereklyék. Ha valaki belekóstolna a metálba, akkor az előbb említett 2 név mellett a következőket is ajánlom: While She Sleeps, Parkway Drive, Emmure, After The Burial, Stick To Your Guns, Thy Art Is Murder – csak hogy néhányat megemlítsek. Viszont amit legjobban szeretek a metálban, az a koncert előtti izgalom. Élőben valahogy mindig előjön ebből a zenéből egy olyan extra impulzus, ami a stúdióverzión nincs ott. Mint azt már említettem, túl nagy közönséget nem mozgat meg a zsáner, egy-egy koncert sokszor amolyan klubtöltetű,
így hazajöhetünk “az énekes leordította a fejemet” emlékekkel.
Az is pozitívum, hogy egy feltörekvő kategóriáról beszélünk, tehát akarva-akaratlanul találunk legalább havonta egy olyan új bandát, akik már letettek valamit az asztalra.
A kedvencek közül ki tudnád emelni az abszolút kedvenc albumod?
Abszolút kedvenc albumot lehetetlen megneveznem, de még zsánereken belül is nehéz. Metálon belül az All Our Gods Have Abandoned Us az Architectstől mestermű, viszont a tavalyi Northlane: Alien is megelőzi a korát.
Hans Zimmer: Inception albumja a kedvenc filmzeném, de Trent Reznor-Atticus Ross a Before The Flood természetfilmhez készített zenéje is mélyen felkavaró.
Manapság mennyi időt töltesz zenehallgatással és milyen platformon teszed azt?
Hogyha bárhova megyek kocsival, vagy ha vonatozok suliba, akkor automatikusan megy a zene. Általában Spotify-on, néha YouTube-on.
De akkor is, ha otthon vagyok, többnyire nem tűröm sokáig a teljes csöndet.
A válogatásba nyolc zenét kértem tőled, ám közben megegyeztünk, hogy kétszer nyolc lesz. Örültem a kuriózumnak, de miért határoztál így?
Akárhogy is gondoltam, nem tudtam elképzelni, hogy a metál és a filmzene képes együttműködni egy mixben, ezért azt inkább kettészedtem.
Bár nem szándékosan, de mindkét mix válogatásánál nagyjából ugyanazt a képletet alkalmaztam: a filmzene-mix első részében arra törekedtem, hogy pörgős legyen, majd átíveljen lassabb, dallamosabb hangzásba. A metálmixnek az elején le kéne csapni a fejeket, megmutatni, hogy technikailag mennyire komplex zsáner, ráadásul a melódia sem hiányzik belőle.
A FILMZENÉS MIX:
TRACKLIST:
1. Ludwig Goransson – Freeport (Tenet Soundtrack)
2. Thomas Newman – Up the Down Trench (1917 Soundtrack)
3. Junkie XL – Escape (Mad Max Soundtrack)
4. Hans Zimmer – Mombasa (Inception Soundtrack)
5. Hans Zimmer – Why Do We Fall? (The Dark Knight Rises Soundtrack)
6. Hans Zimmer-Jacob Shae-David Flemming – The Blue Planet (Blue Planet II Original 7. Television Soundtrack)
7. Trent Reznor and Atticus Ross – Before The Flood (Before The Flood Soundtrack)
8. Jesper Kyd – Ezio’s Family (Assasin’s Creed II Soundtrack)
METÁLZENÉS MIX:
TRACKLIST:
1. Architects – Nihilist (All Our Gods Have Abandoned Us)
2. Thy Art Is Murder – Coffin Dragger (Holy War)
3. Parkway Drive – Unrest (Deep Blue)
4. Emmure – Smokey (Look At Yourself)
5. Architects – A Match Made In Heaven (All Our Gods Have Abandoned Us)
6. Stick To Your Guns – The Crown (Disobedient)
7. Northlane – Quantum Flux (Singularity)
8. While She Sleeps – You Are We (You Are We)