FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nem tudom, hol kezdjem? Nem jó, de nem is tragikus – emlékeznek, ez volt Gyatlov híres mondata a Csernobil című sorozatban, aztán tudjuk mi lett a vége. Az a pálya is olyan volt, akár az űrbéli táj, vagy harminc évvel a robbanás után éppen Csernobil. Kérdezném a szövetségtől: véletlenül nem előírás, hogy az első ligában fűteni kell a pályákat? Vagy olyankor nem kell, ha az albérlő használja? Persze ez az okfejtés nem mentség a vereségre, csak úgy a margóra jegyezném meg. Szóval a kivételezett klub ez alól is mentesül, értem. A pálya viszont így játékra alkalmatlan, nos Žiemba sporttárs?
Őszinte leszek, mert mindig az vagyok, én még a Nagyszombatnál is jobban rühellem ezt a Szeredet, vagyis inkább semmi szeretnivalót nem találok rajtuk. Teszem azt, ha lehetnének szurkolók, ugyanígy nézne ki a stadion, mint most, üres lelátók, meg ugye a vendégszektor. Amilyen fagyos volt a pálya, olyan csípős a Szered. Újabb kérdés a szövetséghez: 38:14-es szabálytalansági arány mellett normális, hogy a sárga lapoké meg egál, 3:3? Játékvezető úr, ha önt a szövetség nem meszeli el, akkor maga a szövetség is vastagon benne van a… Nem, mi még csak nem is a bírók miatt kaptunk ki, igazából mi magunkat vertük meg, de kérem szépen:
Az összes szeredi fault, egytől egyig medvepuszis, alattomos belemenés volt, amit ha „beszorzok” a pálya állapotával, elmondhatunk egy imát a könnyező szűzhöz, hogy nem lett komolyabb sérülés!
A motiváció adott volt, ha pontot vagy pontokat szerzünk, az első helyre ugrunk (vissza). A szeredieknél ugyanígy feszült a húr, legyőzni a DAC-ot, ha nem is fociban, de karatéban, vagy ahogy Lačný ugrott neki a Kalmárnak, pankrációban. Nem írhatom ide, mit jegyeztem fel az esetről, mert megszólnának érte. K.O. – ez a rövidítés négyszer szerepelt a jegyzetemben, még a partjelzőt is „felrúgta” az Iván gyerek. Hej’, de unom már, hogy csaknem minden egykori DAC-játékos törleszteni szeretné a számláját ellenünk! Ez már valóban tragikus, Blackman például annyit kapott, hogy az összes eddigi szerdahelyi búcsúban nem csattant el annyi pofon.
Pedig ugye, két dolog biztos a búcsúkban, a vattacukor meg a pofon. Ahogy Maróton meg a „korbácsik” sajt, megesett, hogy magyarul kínálták.
Mezőnyfölényünk nem és nem bírt góllá érni az első félidőben (igaz, a másodikban se’), pedig a Kružliak helyett beugró Beskonak csak a „kapufa volt útjában”, Nebyla egyik megmozdulásánál a büntető is elmaradt. Így fordultunk: 45 perc alatt 24-szer szabálytalankodott a Szered, a játékvezető viszont nem büntetett. A Szered igen, szinte még az öltözőből vezetést szereztek, és csak Jedla a tudója, hogy nem dupláztak íziben. Jött a második tizenegyes szagú jelenet, Blackmant földre vitték, ám csórikám még egy sárgát is kifaszolt miatta. Aztán a harmadik meg nem adott büntető, ami után – ahogy már említettem – Lačný nekirontott Kalmárnak, és emberelőnybe kerültünk. Közben valaki ízes magyar szóval szidta a mindenhatót (is)…
Gondoltam, húsz perc alatt csak alakítunk valamit?! Nos igen, Ramirez kilőtte a babát, az meg pottyant, akár a darab fa. Headshot!
Nem sikerült, elszenvedtük második vereségünket a szezonban, viszont ami ennél is fájóbb, így nem kerültünk lépéselőnybe a Slovannal szemben, komoly ütőkártyát adva ellenlábas szurkolóinknak. A kommenteket elnézve, roppant visszafogott az előbbi mondatom vége. Összegezve a történteket, mint mondottam, nem reguláris körülmények között lejátszott mérkőzésen, a játékvezetés színvonala is átlagon aluli volt, de egy bajnokaspiránstól nagy luxus így elvérezni. Megesik, hogy semmi nem jön össze, hiába próbálkozunk, de ez most fájt. Nem jó, de nem is tragikus. Kezdődhet minden előlről a maradék három őszi fordulóból kilenc pontot kell szereznünk, hogy a karácsonyfa alatt vidáman énekelhessenek a kis gyerekek, meg a nagyok:
Édesanyám, kedves anyám csak az a kérésem…