ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Bármit mutat a realitás, úgy gondolom, meg kell adni az esélyt a fiúknak, hogy majd hétről hétre elkápráztassanak bennünket. Mondom ezt annak ellenére, hogy ez a bajnoki főpróba sem azt hozta, amit talán elvártunk. Kár is leírnom, rendhagyó tavaszi szezon vár ránk, tele van a hócipőnk a kényszerűségből megszokott szokatlan történetekkel. Azért az első körre nem várok egetverő dolgokat, ami a játékot illeti. A helyzettől függetlenül ikszes meccset tippelek, inkább hiszek statisztikáknak, mint a csendes lelátók okozta sokknak.
Ismét kétszer néztem meg a meccset, egyszer „rendetlenül”, néha lopva pár percet a februári enyhe téltől, másodjára este, a szoba és gyermekeim csendjében. Elképzeltem, mennyivel lehetne másabb szurkolók előtt egy ilyen találkozó, vagy csupán a fanatikusok hangorkánjában olykor „láthatatlan” az ehhez hasonló produkció? Tetszenek érteni, a rigmusok és a taps szinte felmagasztalják a csapatokat, s bár a színvonal ugyanúgy gyengébb, mi nem is veszünk tudomást róla.
Istenem, arról is csupán álmodozunk, hogy visszakapjuk valódi életünket, nem még meccsre menni, „űzni-hajtani” a Déácét!
Nem is beszélve a csodálatos utazásokról messzi távolba a csapat után. Tudom, fáj és hiányzik, lehet most páran a pokolba kívánnak, mert gyötröm a szíveket. Szép feladat várhat így játékosainkra: kilencven perc erejéig, jobb híján a televízió képernyői elé szegezhetik tekinteteinket, megválthatják jókedvünket bőséggel. Az meg már a szerencsén is múlhat, hogy a nagymihályiak ellenihez hasonló tripla kapufa befelé pattanjon, pontosabbak legyenek a passzok. Hiányzókból ismét akadtak páran, amit eddig nem oldottunk meg csapatszinten, arra kaptunk még egy hét haladékot. Írom: labdatartás, irányítás, szemkontakt, gólok. Főleg a gólok!
Zárjuk a téli felkészülést, utazástól nem lehet fáradt a csapat, Dunaparti futásról sincs tudomásom, helyben megvolt minden.
Ami talán hiányozhat, az a fiúkat mentálisan is kizökkentő városnézés, teszem azt a török Riviérán. Egyelőre nekünk hiányozhat, hogy meccsnapon (a meccsen kívül, persze) hamis a nóta tartalma, hisz’ nem nyílhat utcára a kocsmaajtó, így a csend sem hallatszik ki rajta, nemhogy a hajrá DAC. Ha kettéválasszuk a vágyakat a valóságtól, Európa hívó szava a harmadik helyre behozhatja csapatunkat, nyugi, a többi csapat sem lett „Bőrszalonna” hirtelen.
Ha ragaszkodunk az elfogultságunkhoz, akkor bajnokok leszünk! Valami hasonlóval kezdtem ezt a jegyzetet, a csodával, vakon hinni valamiben. Müller egy sorral előrébb már nem annyira veszélyes saját kapujára, kérdés, ha Schäfer egészséges, kihagyja-e a mester őt a kezdőből. Jelenleg a Blacki–Kružliak–Besko–Brunetti kvartett tűnik a legjobb védelmi alternatívának. Balićra és Kalmárra vár az irányítás, csatársorba magam sem tudom kiket raknék, Divko és Rami beférne, az utóbbival problémák lesznek fejben.
Ha bízok, naiv lehetek, de inkább leszek naiv, mint hitetlen! Az én DACom a mi DACunk, az volt a nyolcvanas években is, az lesz most is.
Ugyan már, hány szezont kezdünk úgy, mint a mostanit, mégis előre terveztük a szabad szombatokat, aztán mérgelődtünk, hogy vasárnapra tették át a meccset, de azt is megoldottuk. Most, amikor zsinórban negyedízben válthatunk Európa Passportot ahelyett, hogy a rózsaszállási dombokon birkákat számolnánk meccs alatt, nem illik folyton nyafogni. Hiányzik a foci, ez a miénk hiányzik, itt a Sport utcában, nekünk ez az otthonunk, csak a DAC! Ti is hiányoztok szurkolótársak, vigyázzatok magatokra!
DAC 1904–Nagymihály 0:0
DAC: Jedlička – Blackman, Kružliak, Beskorovainyi, Brunetti (64. Vera) – Christie-Davies (86. Taiwo), Müller (79. Braun), Balić (90. Nebyla) – Andzouana (71. Nicolaescu), Ramirez, Kalmár (79. Moumou).
KAPCSOLÓDÓ:
A SZERDAHELYZET NYILATKOZIK A DAC–NAGYMIHÁLY (0:0) MÉRKŐZÉSRŐL