FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Csak a három pontnak, és persze annak, hogy Kalmár, meg a Davis visszatért a sérülésből. Egyébként gondoltam, a Zsolna után legyűrjük valahogy ezt a Nagymihályt. Majd biztosan beállnak védekezni, aztán egyszer vagy kétszer sikerül elfutnunk a védőik mellett. Annyi szomorúság történt velünk mostanában, legalább a három pontnak tudjunk örülni. Utána ismét visszatérünk a valóságba, de lesz kilencven perc, igen, két félidő – talán még a szünet is -, amikor kiengedhetünk picit. Hétközben voltak pillanatok, feleszméltünk és megdöbbentünk. Rengeteg megválaszolatlan kérdés gyötört, majd kaptam egy üzenetet. Gondoltam megosztom önökkel, veletek, mert mindannyiunknak szól.
Nem készültem sem drámai, sem sziporkázós jegyzetre, a foci képernyőn keresztül nem igazán hoz lázba. Más, ha az ember hallja a lüktetést, de üres lelátók előtt… hogy is mondta a riporter, a hangszórókból az olyan mű lüktetés. Legutóbb azt írtam, nem szabad feladnunk a küzdelmet, az utolsó fordulóig harcolnunk kell az aranyéremért. Ez igaz, s ami fontosabb, hinnünk kell benne, hogy mi vagyunk a legjobbak. Mi! Mi megfogyatkoztunk, egyre kevesebben vagyunk.
Laci is itthagyott minket, az egyik leghűségesebb szurkolója volt a csapatnak. Nem emlékszem olyan túrára, ahova ne kísérte volna el a Déácét. Az övé is volt, most már csak a miénk. Isten nyugosztalja!
Szóval itt az említett üzenet, melyet természetesen Tamás engedélyével másoltam be ide. Tamás egy Anyaországi DAC-szurkoló, aki szintén látta azt a bizonyos dunaszerdahelyi kórházról szóló Paraméteres videót, és… Na de, kérem olvassák el „vágatlanul”:
Szia! Most kicsit más leszek…
Hosszú ideje nem voltam nálatok meccsen, majd egy éve, és így utólag nem is maga a mérkőzés miatt hiányzik… az atmoszféra, a közeg, és még csak nem is a stadionra gondolok… Az utak, a bolt, a Turul, a kocsmák a környéken, és mindenhol az EMBEREK… TI MIND IGAZ FELVIDÉKI MAGYAR EMBEREK!
Sokatokkal amolyan virtuális – és mindennél igazibb barátságok is köttettek ez idő alatt…
Nagy szó ez a mai világban!!!
Hiányzik minden pillanata azoknak a féltve őrzött hétvégéknek…
De…
Tegnap óta sok dolog megváltozott, tegnap óta MINDEN más lett!!!
Itt most nagyon komoly a baj, itt már nincsenek félrement poénok, itt nincs álszent ömlengés…
Itt már nem számít a zárt kapu, az elcseszett igazolások, a gyatra védelem, a csatárparódiák eurótízezres fizetésekkel, nem számít a gyepvegetáció az elb@szott tavaszi start és a menetrendszerűen elúszó bajnoki álmok…
Nem számít…
Az EMBEREK számítanak! MINDEN EMBER! Sz@r helyzet van, kurv@ sz@r…
És itt MINDEN ÉLET fontos, minden ember, a játékos, a szurkoló, a szotyiárus a poros parkolóban, a boltos, a rendőr, a benzinkutas, a kocsmáros, az arcoskodó, aki minden félidőben leönt sörrel, az összes barát, ismerős és aki kimaradt… MINDEN MAGYAR, minden szlovák, minden focit szerető és gyűlölő ember, még az a slovanista tulok is, aki magát mutogatta a lelátón… MINDENKI!!!
Vigyazzátok magatokra, segítsetek egymásnak, segítsétek egymást!!!
Csak KITARTÁST tudok kívánni és sok-sok erőt!!!
A focit mától lesz@rom, vannak sokkal kisebb, korábban jelentéktelenebb dolgok, melyek mára MINDENNÉL FONTOSABBAK!!!
Először én sem hittem el ennek a vírusnak a komolyságát. Átestem rajta, de még akkor sem féltem tőle.
Mára ez megváltozott, mint már mondtam: MINDEN MEGVÁLTOZOTT!!!
Nem írtam ki a csoportba, mert nem érdekel mások véleménye.
Tisztelettel Tamás.
Jó olvasni, hogy törődnek velünk, hogy féltenek minket, és nem csak a szidalmakat kapjuk folyton. Hogy számítunk! Olyasvalamit írtam vissza, hosszas gondolkodás után, hogy a DAC örök. A DAC majd visszavár, és vele együtt Mi is. Nem ő az egyetlen, aki jelezte felém, a foci egy időre másodlagos lett nála. A fiúk pedig az Istenért nem bírnak rácáfolni, hogy ne így legyen. Mit is láttunk? 4-4-2-es hadrendet, harmatgyenge csatársort, és ismét bizonytalan védelmet. Pedig ez a Nagymihály aztán se nem Trencsén, se nem Zsolna. Mégis, mind közül a legkevesebb helyzetünk a keletiek ellen volt.
Tulajdonképpen egy szerencsés góllal szereztünk vezetést, szögletből nem művészet a kapu elé kerülni.
Kružliak a földbe törte a labdát (é.i. rosszul találta el), plusz még a vendég védelem is belekontárkodott. Ha rosszmájú szeretnék lenni, azt mondanám, Domino végre a helyes kapuba talált… A Nagymihály egyáltalán nem törődött vele, hogy vesztésre áll, ugyanzt a betonfocit játszotta szinte végig, nekünk pedig semmi ötletünk nem volt áttörni, kitörni. Nem lőttünk messziről, annyira magasan védekezett a Zemplín, hogy alig kerültünk lőtávolba. Kivéve Andzouanát, meg is lepte a kapust, vagy inkább „lepke”? Vájt fülűek tudják, mit jelent fociban lepkét fogni, vagy árnyékra vetődni. Christie-Daviest láttuk a Zsolna ellen szolidan játszani, ezúttal ismét harmadik ligás szinten. Kétségtelen, melyik a testhezállóbb poszt neki, a Kalmár-poszt. Ha van Kalmár, a walesit nem fogja elvinni a Chelsea…
… de még a „Lúzer Town” sem! Nekem ő a legnehezebben megfejthető kétismeretlenes egyenlet!
Ötlettelen grundfocit játszottunk, ahol klasszikus dolog veszekedni, ki menjen a „susnyásba repült” labdáért, az élvonalban viszont „parasztság”. Igaz, Ramirez?
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem a Fortuna TV „hustésan” szaggat, és ha begerjed, mondatokat ismétel… mondatokat ismétel. „Azért behúztuk ezt a mai meccset” – írta Tamásunk nekem estefelé. Ha rezignáltan is, de nem hagyta ki, hogy ne nézze. Szeretnék még sörözni meccs után, önfeledten örülni nemcsak a három pontnak! Hogy ami most épp’ csak víz felett tart minket, legyen újra szenvedély! És, hogy mi lesz Pozsonyban egy hét múlva? Mi lenne, hát győzelem!
DAC 1904 – NAGYMIHÁLY 2:1 (1:0)
Góllövőink: 10. Kružliak, 63. Andzouana.
DAC: Jedlička – Blackman (79. Sommer), Kružliak, Müller (71. Davis), Beskorovainyi – Divković (61. Taiwo), Schäfer, Christie-Davis (79. Balić), Kalmár – Nicolaescu (61. Andzouana), Ramirez.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Nagymihály (2:1) mérkőzésről
Újra Eric Davisszel a fedélzeten – fotógaléria a DAC–Nagymihály (2:1) mérkőzésről