Ugye, abban egyetértünk, hogy a jelenlegi helyzetet, már egy ideje rendkívülinek mondhatjuk. A második éve tartó koronavírus helyzet oly mértékben befolyásolja az emberek mindennapjait, szokásait, hogy az idő előrehaladtával akarva akaratanul nehezebben kezelik azt.
Már Thuküdidész, görög történetíró is írt a hanyatló erkölcsökről, viszont nagyon úgy tűnik, hogy az athéniak sem az együttérzésben és egymás megsegítésében találták meg a választ a járvány kihívásaira.
Slavoj Žižek szlovén filozófus a kommunizmus újjáéledését várja a járványtól, Yuval Noah Harari izraeli történész pedig a demokráciát félti attól, ha ebben a feszült helyzetben a társadalmak rossz döntéseket hoznak, és hagyják, hogy a vészhelyzetre hivatkozva a politikusok totalitárius diktatúrákat építenek fel.
A vírus elleni védekezés eljutott odáig, hogy az emberiség nagy részét korlátozzák a szabad mozgásban, és mindenkit arra kérnek, hogy tartsák be a szakemberek intelmeit, ezzel is korlátozva a vírus terjedését.
…de vajon a járvány milyen tükröt tart a társadalom elé?
Manuel Berdoy, az Oxfordi Egyetem biológusa szerint a folyamatos változásokhoz, kihívásokhoz hozzá kell szoknia az embernek, de ha valami célt szeretne magának találni, a legjobb, ha az együttérzésre koncentrál, mások szerint az izoláció lehetőséget ad arra, hogy mindenki megpróbálja megtalálni a helyét a világban.
Ez nem biztos, hogy mindenkinek fog sikerülni.