NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ARCHÍ FELVÉTELE
A mérkőzés előtti Facebook posztomban arra kértem a fiúkat, hogy a pályán nyújtott teljesítményükkel oszlassák el a zavart a fejünkben. Ezt a zavart most nem a szóbeszédre alapoznám, abból volt elég. Sőt, szerintem elég is volt belőle! A körülöttünk lévő rezgésekre utalnék inkább, a klub reakciójára – konkrétan egy fényképalbumra. Lehet, humorosnak szánták, de kissé szerencsétlen módon éppen „tetemre hívtak” vele. Nem elég sugallni a nyugalmat, ugyanis ha minden rendben van, minek kell a színház? Nekem már az is meredek, hogy egy cseh adó közvetíti a meccset, ezért péntek este játszunk, nyolckor…
Gondoltam jöjjön akkor a meccs, legyen igazság a pályán, feledtessük végre az idény eleji botlásainkat. Kezdetben elég lenne egy győzelem, vagyis inkább kötelező! Egy győzelem rendet teremthet nemcsak a szurkolók fejében, de egyben önbizalmat önthet a csapatba. Segítséget adott mindehhez, hogy ismét elutazhattak hivatalosan is a vendégszektorba szurkolóink. A meccset végül 3:0-ra megnyertük, akartak a fiúk, küzdöttek. Maradt ugyan hiányérzet bennem, ám egye fene, a győzelem az győzelem, ne akarjuk azt is megmagyarázni!
Ellenben három pont híján valószínűleg már „fejek is hullottak volna”, ezért a kötelező győzelmi kényszer egyben ultimátumot is jelenthetett.
Schäfer a legjobbkor találta meg saját elveszett formáját. Igen valljuk be, a társak korábban kissé lehúzták őt, ami nem is csoda, hisz’ a lovasfogatban is azt a lovat ütik, amelyik a legjobban húz. Elnézést a bugyuta hasonlatért, Andris nem egy ló! Andris ember, méghozzá húzóember, aki saját bevallása szerint Kalmárt példaképnek tartja. Bár stílusuk némileg eltér, már most akadnak pillanatok, melyekben túlszárnyalja Zsoltit. Góljához kellett a szerencse is, de szerencséje csak annak lehet, aki jó helyről várja! Persze újabban kell az is, hogy a VAR-nak szintén az ínyére legyen…
Schäfer 0:1
Élénken kezdtük a mérkőzést, a találat pedig magabiztosabbá tette a fiúkat. Nem semmi, hogy a hatodik fordulig várjunk arra, hogy mi lőjjük a meccsen az első gólt! A félidő egyértelműen a DAC-é volt, számos helyzetet kialakítva a hazaiak csak üggyel-bajjal bírtak lépést tartani velünk, majd egy szöglet után a kapusuk aláfutott a labdának, melyet Dimun a hálóba fejelt.
Dimun 0:2
Fordulás után törvényszerűen kissé magunhoz szelídítettük a szentkeresztieket, akik közül Lačný „barátunk” játszott agilisan, már-már frusztráltan. A második félidőben kevésbé volt nevezhető színvonalasnak a játékunk, aztán tíz perccel a vége előtt Schäfer ugratta ki Sharanit, így született meg a harmadik gólunk.
Sharani 0:3
Két győzelem, két döntetlen, két vereség a mérlegünk eddig, na meg az, hogy végre a meccsel is foglalkozhattunk, nemcsak a morgással. Folytassuk egálból, tiszta lappal! Válogatott szünet következik, aztán jön a Slovan. Perszehogy félek, de éppen cseréltem tiszta alsót, és bízom benne, hogy jönnek még új igazolások is. Mert tuti jönnek, azt rebesgetik…
Az utószó jogán: valóban pletykás nép lenne a csallóközi, avagy mi a helyzet a zavarral a fejünkben?
Aki pedig még ezek után is a szájára venné a környék szabadszájú népét, nézzen ki a nagyvilágba, mondjuk Manchesterbe. Ha mifelénk valakit reggel hírbe hoznának „Duxikarcsával”, estére meg a „Gödörben” köt ki, másnapra nyilvánosan „keresztrefeszítik”.
Hajrá DAC! – a mi szerződésünk még mindig egy életre szól!
Garamszentkereszt–DAC 0:3 (0:2)
Góllövők: 15. Schäfer, 40. Dimun, 81. Sharani
DAC: Jedlička – Blackman, Brunetti, Beskorovainyi, Davis – Schäfer, Dimun (78. Nebyla), Fábry (60. Njie) – Divković (90. Rymarenko), Nicolaescu (60. Sharani), Ciganiks.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Pohronie–DAC (0:3) mérkőzésről