Történt a minap, hogy egyszeriben elsötétült a televízió képernyője. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, hiszen az inaktivitás funkció ugyanúgy magától kikapcsolja a készüléket, ha bizonyos ideig nem nyúltunk a távirányítóhoz. Mivel a mobiltelefonon kívül nem volt bekapcsolva más berendezés, azt sem regisztráltuk, hogy ezzel egyidőben megszűnt az internetszolgáltatás is. A telefon egyszerűen átváltott mobil adatforgalomra, amin ugyanúgy vígan szörfözhet az ember tovább. Persze csak ha jól „ki van bélelve” a mobilunk gigabájttal.
Végül csak este érzékeltük a problémát, miután elaludtak a gyerekek: No itt valami nem kóser! – se internet, se tévé, majd fél perc elteltével kiderült, mi történt valójában. Az is, hogy „intenzíven dolgoznak a hiba elhárításán”. Az egyik építkezésen kotrógéppel árkot ástak és véletlenül elszakították az internet- és televíziószolgáltatónk vezetékeit, amivel lényegében az egész városban megszűnt a társaság szolgáltatása. Majdcsak lesz valami – gondoltuk, amúgy sem vagyunk notórius tévéfüggők.
Másnap sem oldódott a helyzet, sőt harmadnap estére sem állt vissza a kapcsolat.
Nosztalgikus hangulatom támadt, egy huszonöt-harminc éves eset ugrott be, amikor leégett a dunaszerdahelyi telefonközpont, és hetekig, de talán hónapokig süketek voltak a telefonvonalak. Elég stresszes időszak volt, hiszen a mobiltelefonok épp csak divatba kezdtek jönni, százból talán egy embernek, ha volt. Mi lesz, ha a mentőket vagy a tűzoltókat kell hívnunk? Végül valahogy átvészeltük… Ehhez képest televízió és internet nélkül jól megvan az ember. Legyen mit ennünk, az a fő, legyen tető a fejünk felett, télen meleg szoba, nyáron hűs terasz. Ezek valóban fontos dolgok, a tv meg az internet nem annyira. Biztos nem?
Igen ám, csakhogy változik a világunk, így változnak a megélhetési formák, a lehetőségek, s vele együtt változnak a szokásaink.
Az emberek egy jelentős hányada éppen az interneten dolgozik, hogy munkájukért fizetést kapjanak, amiből befizetik a csekkeket, a lakbért, a villany- és gázszámlát. Ezek mind-mind az élethez nélkülözhetetlen dolgok. És persze, hogy tudják fizetni az internetet, amit azért vezettettek be, hogy tudjanak dolgozni. Nyilván az internet számos szórakozási lehetőséget nyúlt, viszont internet nélkül nem csak ez veszik el. Internet híján az orvos nem tudja felírni a receptet a páciensének és nem tudja online kiállítani a táppénzes papírt azon betegek számára, akikkel valamilyen okból nem érintkezhet – hogy hirtelen csak két dolgot említsek. És akkor még nem is szóltam a mostanában néha indokolt home office-ról, vagy a diákok távoktatásáról, esetleg azokról az idős emberekről, akiknek a laptopjuk az egyetlen kapocs a külvilággal!
Mint azt bizonyára sokan tudják, korunk világjárványának idején a kapcsolatteremtés és a hivatalos ügyek intézése javarészt online felületeken történik.
De a fűtő sem lapátol már szenet, viszont világháló nélkül képtelen ellenőrizni a távvezérlésű kazán beállításait. A biztonsági őr előtt sötét lesz a monitor, melyen azon objektumokat tartja szemmel, amik bár nem igényelnek 24 órás fizikai jelenlétet, de az illetéktelen behatolókat közvetve az internetre kapcsolódott rendszer jelenti neki. A sort bizonyára tovább lehetne folytatni, akár a banki szolgáltatásokkal, és csakhogy picit önző legyek, az újságíró napjainkban szintén részben az interneten dolgozik a jegyzetein. Ez a jegyzet azért íródott, hogy felhívjam a figyelmüket: Ne törjünk pálcát mások felett, amiért valaki internet híján mérgelődik. Nem biztos, hogy csak filmezni szeretne, talán valaki önhibáján kívül 2-3 napja nem tud dolgozni, ami komoly anyagi kiesést jelent neki…