Fotó: Pixabay.com
A meleg és simogató családi fészek után először az óvodai pedagógusok azok a felnőttek, akik a szüleink után formálnak, lenyomatoknak hagynak bennünk. Én is emlékszem Julika és Nellike nénire, ők tanították nekem az első anyák napi verseket, velük énekeltünk először a Mikulásnak, és ha az arcukra már nem is emlékszem teljesen, a hangjuk, biztató szavaik még mindig elevenen élnek bennem. Életünk pályáján az iskola az, ahol a matematika és a nyelvtan mellett a minket körülvevő pedagógusok nemcsak szavaikkal, de tetteikkel is hatnak ránk. Emlékfoszlányokat, érzéseket hagynak bennünk, néha akár rosszakat is, bár az is formál minket.
A világtörténelem során számos kultúrába születtek emberek, akik a tanítást nemcsak aktívan űzték, de nagyra törő tervekkel, ötletekkel, új szemlélettel változásokat is hoztak a pedagógiába, vagy épp megalapozták annak alapköveit. Az ókori filozófusoktól kezdődően, akik az első iskolák, egyetemek alapköveit lerakták, olyan emberek keze nyomán alakult a pedagógia, mint Erasmus, Comenius, Rousseau, és ahogy haladunk előre az időben, Hegel, Darwin vagy Montessori, s hogy legyen egy magyar vonatkozású is a listán, Pető András.
Hozzáadtak és megteremtettek valamit, ami gazdagította az akkori, de akár a mostani pedagógiai szemléletet is. Nemcsak tanítványaikra, de az egész világra hatással voltak!
A híres és világmegváltó pedagógusok leképeződései egy kis közösség életébenugyanannyira fontosak, sőt, még talán jelentősebbek. Közösséget kovácsolnak össze, és erős alapokat adnak a fiatalabb generációnak. Minden város legendáriumában ott vannak a nagy és szép emlékekkel átitatott nevek, úgy mint Hölgye tanár úr, Kenyeres tanár úr, Vörös tanárnő.
Így a pedagógusnap hetében gondoljunk egy pillanatra azokra a lámpásokra, akik utat mutattak nekünk, akik rendíthetetlenül hittek a nevelés és az oktatás erejében. Fényt és tudást szórtak szét, amerre csak jártak. Adjunk bizalmat és megbecsülést azoknak is, akik ugyanezt teszik ma is rendületlenül!