A cikk megjelent a Klikk Out 2022/05. számában.
Hét szereplő hét napja, épp csak villanásokban, amelyek így vagy úgy összeérnek. Közülük néhányan ismerik egymást, bár jobbára nem a szónak abban az értelmében, hogy ténylegesen tudnának is egymásról valamit, vagy megértettek volna a másikból valami lényegeset. Van, hogy inkább csak egymás testei ismerősek nekik, és van, hogy a saját életük és motivációik nagy részét is homály fedi. De mi, olvasók sem tudunk meg sokkal többet. Csak töredékekből próbálunk meg tájékozódni ebben a repetitív napokkal körülhatárolt, egyszerre szürreális és valóságszagú útvesztőben, a nehezen körülhatárolható és meghatározható karakterek és viszonyok között.
Nagy Hajnal Csilla tavaly megjelent regénye különös kísérlet és érdekes olvasmány. Persze, nem biztos, hogy lehet regénynek nevezni, hiszen a címoldalon olvasható műfaji megjelölés is kihagyja ebből a szóból a magánhangzókat. Így rámutat arra, ami az egész szervezőelveként is felfogható: valami hiányra, hibára, kimondhatatlanra, a szereplők közötti foghíjakra. Mindezen keresztül pedig azokra a repedésekre is, amelyek közöttünk nyílnak a mindennapokban.
