FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Elnézve a MOL Aréna lelátóit, a kérdés prózai, de egyben ironikus is. „Mindenki itt van”, csak közülük sokan széknek öltöztek. Szombat koraeste van, valószínűleg a családok többsége így augusztus derekán már letudta a nyári vakációját, tehát elvileg – mondom elvileg – a legideálisabb időpont lehetne ez a focira. Mondom a focira! – mert elnézést, de a látottaknak vajmi kevés köze volt a focihoz, azon kívül, hogy ismét labdát kergettek a gyepen! Mielőtt belekezdtem a szokásos mérkőzés utáni jegyzetembe, megkértem a jóistent, adjon erőt egy kulturált összefoglalóhoz, mert amit érzek, azt nem biztos, hogy le is szeretném írni…
DAC-drukker vagyok amióta az eszemet tudom, állítólag még nem voltam „szobatiszta”, de már jártam meccsre. Ja, kitoltak kocsiban és bőgtem, mert nagy volt a dőzs a fapados tribün alatt. Szóval higgyék el kérem, én mindig csak azt írom le, amit érzek, se többet, se kevesebbet. Amiért most mégis kérdőre vontam magamat, az azért történt, mert majd lesznek olyan kommentelők, akik megmondanák, mit érezzek. Remélem tetszenek érteni, nem a kritikával van gondom, hanem az elfogadással. Szóval testvér, fogadd el, hogy amit most olvasni fogsz, az egy szabad ember véleménye a látottakról, és talán nem fog egyezni a tiéddel, viszont ettől még hajrá, DAC!
Oda jutottam, hogy egyre inkább utálom azt a kifejezést, hogy divatdrukker!
Alig van mozgás, bár még csak négy óra felé járhat. A szotyiárusok épp elfoglalták a megszokott helyüket a stadion azon sarkán, ahonnan érkezünk a gyerekekkel. Kicsit sajnálom őket, mert rettentő a fülledtség, de az üzlet, az üzlet. Tőlem se kérdi meg senki, van-e kedvem harmincöt fokban a „hatvan fokos” vágányok közt baktatni – ha menni kell, akkor menni kell, estére csak alábbhagy a hőség! A gyerekek szintén pecsenyepiros arccal kérlelnek, hogy álljunk meg a shopban sárga DAC-nyalókát venni, én pedig igent mondok nekik, legalább a légkondi lehűti őket picit. Nyalóka nincs, vagyis, mint később megtudtam van, de állítólag drágább lett. Minden drágább lett, a jegyáraink is kb. az egyik legdrágábbak az országban. Elgondolkodtató, hogy tegyük fel a lévai járásbéli DAC-szurkolót csak úgy „ledivatdrukkerezi” valaki, mert a Trencsén elleni vereség után betelik nála a pohár!?
Benzin, kaja, pia, meg a nyalóka… amiért jött, attól a szeme fáj, tehát majd szemcseppekre is kell költenie.
Mondja meg nekem valaki, miért van az, hogy ha új edző jön, a játékosok általában elkezdenek focizni? Nem azt mondom, hogy kirúgjuk a ház oldalát, de reményt érzünk a továbblépéshez. Majd eltelik 5-6 meccs, és becsúszik egy olyan fiaskó, mint Nagyszombatban, amiből nemhogy tanulunk, de még rakunk is rá két lapáttal. Vajon mi játszódhat le a játékosok fejében? Mert én úgy vélem, hogy a Trencsén elleni mérkőzés egy kalap zsizsikes babot sem ért a részünkről, azon kívül, hogy az első félidőben rúgtunk egy gólt, meg talán két kapufát, annyi hibát vétettünk, mint égen a csillag.
Srácok, hol volt az akarat? Senki sem kéri tőletek, hogy hithű csallóköziek legyetek, csak azt, hogy focizzatok az Isten szerelmére!
Gyakorlatilag a vezető gólunkat is csak a semmiből találtuk, egészen addig a kontrákat nyomtuk, egyáltalán nem alkottunk. És nehogy elkezdjük megint az edzőt hibáztatni, ehhez az edzőnek semmi köze! Ugyanezt írtam korábban is, talán csak Héldert nem marasztaltam, úgy hiszem, már egy hét után sem. Meg azt a másik portugált, akinek bár szomorú, de már a nevére sem emlékszem, puskázni pedig csak ezért nem fogok!
– Üzenem a játékosaimnak, hogy ezért a mezért maximális odaadással és lelkesedéssel kell harcolni! (Adrián Guľa)
Szép szavak, bár nem tudom elképzelni, hogy a mester mondjuk holnap bemegy az öltözőbe és azt mondja: te, te meg te, csomagoljátok össze a cókmókotokat és fel is út, le is út. Elnézve a második félidei teljesítményünket, bizisten olyan gondolatom támadt, hogy ha már amúgy is ki kell cserélni a gyepet a stadionban, nosza, fogjatok szerszámokat a kezetekbe, oszt’ jó munkát!
Szóval hova lettek a drukkerek? Aki ezt a kérdést felteszi, az lát is, vagy csak néz? Sőt a divatdrukkerek, merthogy jóban-rosszban…
Először a covid, aztán meg a válság, viszont mi még mindig abban bíztunk, hogy legalább majd a focin jókat kurjongatunk, iszunk két sört a haverokkal, vagy hármat. Egy kis időre elfelejtjük, hogy már a sima vaj is lassan luxus. De az nem kikapcsolódás, ha közben a hajunkat tépjük (már akinek van, ugye?), idegeskedünk, földhöz vágjuk a repoharat, nos reccs, ugrott újabb 2 euró. Szenvedély? – igen, az pl. szenvedély, hogy a trencséniek egyenlítő gólja után nagyobb hangerővel bíztatunk, csak kérdem én: meg is hallották, akiknek szólt? Még 1:2 után is „ébresztőt fújna” a nép, csak senkinek nincs kedve a gyepen felébredni. Pedig erre a Trencsénre se lehet mostanában ráfogni, hogy valami hű, de milyen klassz csapat!? 4507 néző – ha egyáltalán volt annyi – ment haza lógó orral…
…és nektek kedves játékosok ezért a semmiért még fizetés is jár…
…aztán majd megint olvasom, hogy az az igazi szurkoló, akinek van új DAC meze, sálja, zoknija… Eddig úgy tudtam, hogy elég hozzá a sárga-kék szívem. Tisztában vagyok vele, hogy a mai világban már minden a pénz körül forog, hogy a foci jó biznisz, csak azt nem bírom elviselni, amikor cserébe ilyen lélektelen játékot kapok. Ráadásul úgy, hogy akik erről tehetnek, érzelmileg alig kötődnek valamelyest a klubhoz, és pár év múlva a DAC csak egy sor lesz a Transfermarkt adatlapjukon. Nem fürödnek meg bánatukban a kultúrház előtti szökőkútban, ahogy állítólag „betintázva” tették azt anno egyesek?! Utólag az ilyen dolgokat nagyon át tudja értékelni az ember.
Szinte közhely már a hazai nevelés hiánya, aki velünk egy vérből való!
Patikamérlegen mérnénk a mázsamétert, szörnyen gáz ez a tendencia évek óta, kedves vezetőség – vagyis ezt én így érzem. Nos igen, megtehetném, hogy legyintek egyet és nem megyek többé a stadion környékére, csak az a helyzet, hogy DAC-függő vagyok. S ha netán Pozsonyból majd három ponttal jönnénk haza, én lennék a legboldogabb! Akkor majd rám is mondhatnák, hogy divatdrukker vagyok, mert csak a jót viselem el, a rosszat meg nem. Na most hagyjuk abba ezt a hülyeséget, egyszer s mindenkorra! Véleményem van, meg idegállapotom…
DAC 1904–Trencsén 1:2 (1:0)
Gólszerzőnk: Ramadan
DAC 1904: Veszelinov – Blackman, Brunetti, Muhamedbegovic, Ciganiks – Veselovský (78. Hahn), Fazlagić, Káčer (46. Dimun) – Szánthó (56. Kalmár), Krstović (56. Nicolaescu), Ramadan (84. Balogh).