FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Sokáig tanakodtam, milyen címet adjak a beszámolómnak, mi lenne az, ami a legjobban kiemelné mondanivalóm lényegét? Mert ha teszem azt győzünk – és erre valljuk be volt esélyünk –, akkor helyénvaló lett volna a: „Minden megvan bocsájtva!” is. A 80. perc tájékán felírtam a jegyzeteim közé a következő mondatot: Bármi legyen is a végeredmény, ezen a meccsen óriásit küzdöttek a fiúk, s ha a szurkoló látja az akaratot, az elszántságot, akár a vereséget is képes megbocsájtani! Igen srácok, ezt kívánja meg a sárga-kék mez, pontosan így kell érte harcolni, ha kell, akár az utolsó vérig!
Nehéz időszakban ért minket a Slovan elleni rangadó – immár a 70. az élvonalban (már megint ezek a fránya statisztikai adatok) –, de mint tudjuk, a derbi az derbi, mindig egy picit más, mint a többi mérkőzés. Ilyenkor nincs favorit, nem érvényesek a megszokott sztereotípiák sem, felesleges, jobban mondva nem méltó előre leírni a csapatot. Olvastam olyan hozzászólásokat, hogy a Slovan majd jól kitöm minket, „debakel lesz”… Persze én sem kíméltem a Trencsén elleni vereség után a csapatot, ugyanakkor bíztam a pozsonyi tisztes helytállásban. Nyilván nem lesz majd egyszerű – nos, mit mondjak, valóban nehéz meccs volt, viszont részünkről egyértelműen nem gyötrelmes!
Az utolsó utáni pillanatokig formálódik a keretünk, játékosok távoztak, vagy távozófélben vannak. Ha nem is mindent értünk, mi miért történik, már megszoktuk.
Mit ad Isten, Janeiro – akinek a nevére még csak nem is emlékeztem a múltkori jegyzetemben – sem bírta sokáig Debrecenben, ám szabadjon egy magánjellegű témát is idecsempésznem: egy gyerekkori cimborám – több is annál –, aki szintén a DAC-nál tevékenykedett, üzent közvetlenül a mérkőzés előtt, hogy többé már ne keressem a stadion környékén… csak nyeltem egyet, már meg sem lepődtem. Oda jut az ember, hogy egyre kevesebb dolog köti szeretett klubjához, eszmei értékek és emberi kapcsolatok. Olyan dolgokról van szó, amiért valamit a sajátunknak érzünk, mindezt pedig úgy, hogy közben tudom, a Slovan pályáját néha magyar srác csíkozza. Hát igen, apám is megmondta anno: ahol nem látnak szívesen, oda inkább ne menj be fiam, majd máshol megbecsülnek…
…ezek után mit gondoljak a Ramirezről például? Tudom, ő más tészta, ő profi, akiből profitált a DAC, szurkolói szemmel nézve viszont csak egyszerű áruló?
Tizenöt perccel a kezdő sípszó előtt olyan ürességtől kongott a Slovan stadionja, mint a pénztárcám a fizetést megelőző héten. A hazai B-közép szektora lakat alatt, egy nappal a találkozó előtt még a „katlan” helyét keresték. A Voyo-n nézve az összecsapást biztosan nem volt ugyanaz a fíling, de még így is elég rendesen behallatszott a vendégszektorból a hajrá DAC! Más is behallatszott eminnen! Régi nóta, „üsd fejbe a magyart!” – mikor lesz végre vége? A focinál maradva, pontosabban a DAC-nál:
Csapatmunka volt, kiváló kapusteljesítménnyel!
Már az első húsz percben több kreativitást láthattunk a DAC játékosaitól, mint az előző két mérkőzésen összességében. Ismét több helyen változott a kezdő tizenegyünk, Petráš a kapuban. A foci alapja, hogy végy egy jó kapust, és nekünk bizony jó kapusunk van! Hát Dani, fel van adva a lecke… A témánál maradva, azért jusson eszünkbe, amikor majd legközelebb a kapusunkat szidjuk, hogy a Slovan hálóőre 1. ligás viszonylatban helyenként a vicc kategóriát súrolja – szerintem, de ez legyen az ő bajuk. Blackmant legutóbb elfelejtettem megdicsérni, most ki nem hagynám!
Harmadik perc, az első támadásunkat gólra váltjuk, micsoda kezdés! Krstović 0:1…
…és micsoda folytatás! Ez tényleg az a DAC, amelyik a hétvégén kikapott a Trencséntől? – csak ámultam, de ismerve a képességeinket, meg nyilván a Slovanét is, a szünetet követően még nem ment volna el a zabszem… Azt hiszem, joggal kiáltották ki a hónap mérkőzésének ezt az összecsapást, a második félidő mutatta meg igazán, hogy miért. A hazaiak magasabb fokozatra kapcsoltak, miközben nemcsak álltuk a sarat, bőven akadtak helyzeteink is. Aztán jött a tizenegyes – a kamu tizenegyes!? Mondanám, hogy elfogult vagyok, de olvastam szlovák fórumokon, miként vélekednek az esetről a „függetlenek”, és mit mondott a közvetítés alatt a mérkőzést szakmai szemmel elbíráló:
Nem volt tizenegyes, s ha mégis, akkor a Krstović ellen elkövetett szabálytalanság – mezhúzás – is az volt!
Az inkább volt büntető, VARnám a választ, de nem jön! Nehéz megemészteni, főként úgy, hogy ezt a meccset akár meg is nyerhettük volna. Persze előtte ki ne egyezett volna ki a döntetlenben, viszont így már szinte vérlázító! A Slovannak be kell fújni, mert a Slovan, állítólag az égszínkékek sportmenedzsere, Rišo Trutz szünetben meglátogatta a játékvezetők öltözőjét. Gondolom elfogyott a bubis víz, és azt igyekezett pótolni. Hát szabad ezt SFZ? Csak az vigasztal, hogy megint egy jó DAC-ot láthattunk, ahhoz pedig, hogy végképp kiköszörüljék a srácok a csorbát, pontosan ilyen DAC-ot szeretnénk látni a következő alkalommal is. Mindent bele!
Utóirat: mire mindezt leírtam, hivatalossá vált, hogy Hahn visszament Paksra. Nos, többet vártunk tőled Janó, de sok sikert a továbbiakban…
SLOVAN–DAC 1904 1:1 (0:1)
Gólszerzőnk: Krstović
DAC: Petráš – Pinto, Brunetti, Muhamedbegovic, Andzouana – Veselovský (76. Kalmár), Fazlagić, Káčer – Blackman, Krstović (90. Dimun), Ramadan (69. Szánthó).
TÉMÁBA VÁG:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Slovan–DAC (1:1) mérkőzésről
Fotók és videók – Slovan–DAC 1:1