Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem, de mindig szívesen megyek vissza. Kedvvel fedezem fel, mi változott a jól ismert utcákon, mi maradt minden valószínűség ellenére is ugyanaz. Rovatunk legújabb verse tehát erről a városról, ehhez a városhoz szól, és mindenkihez, akiben benne lakik. Csupán ráadás, hogy két kedves költőmet, Závada Pétert és Pilinszky Jánost is megidéztem így vagy úgy a szövegköziség jegyében.
A cikk szerzője
Összes cikk Sipos Janka
További írások a szerzőtől
- Nagy kóla, vödörnyi pattogatott kukorica | Made in 1988 – Gyerekkor akkor és most
- Sorozatos csalódások, avagy milleniálisok a tévé előtt | Made in 1988 – Gyerekkor akkor és most
- Egy (Y) generációnyi könyvmoly | Made in 1988 – Gyerekkor akkor és most
- Floppy, mixtape, PirateBay – Azaz milleniálisok a technikai fejlődés bűvkörében | Made in 1988 – Gyerekkor akkor és most
Kapcsolódó cikkek



