A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
Fotó: a szerző
Szemeztem már egy ideje Szeifert Natália könyvével. Azt hiszem, talán a cím ragadta meg elsőként a fantáziámat. Költői volt, és eléggé sejtelmes, még ha viszonylag földhözragadt jelentéshez is köthető, sok mindent bele lehetett olvasni. Tulajdonképpen a regény is ilyen: leírja egy mindennapi, isten háta mögötti kis település történetét a lakóién keresztül, mégis tele van mesével, varázslattal.
Időben még egy évszázadnál is többet ölel fel a regény, négy generáció tagjainak élete elevenedik meg a lapokon. A múltba nyúlunk vissza, és a még számunkra is távoli jövőbe érkezünk a végén, amely nem túl sok jóval kecsegtet, hiszen közben minden pusztul, erodálódik, az enyészet egyre nagyobb teret követel magának, megújulásra pedig nincsen lehetőség. Még akkor sem, ha az ígéret pedig mindvégig ott lappang, és három, szinte valószerűtlenül összesodródott főszereplőnk éppen azon igyekszik, hogy csak azért is kifogjanak az elmúláson. Mágikus és realista, disztópiába oltott családregény – igazán különleges olvasmány az Örökpanoráma.
