A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
Úgy érzem, keveset beszélünk az idősekről. Keveset beszélünk a demenciáról, s ha hallunk is róla, szégyellősen fordítjuk el a fejünket. Nem értjük. Még kevesebb szó esik a hozzátartozókról, ápolókról, akik naponta a betegek mellett vannak és segédkeznek abban, hogy talán kissé lelassítsák a folyamatot. És arról is hallgatunk, hogy mennyire feleslegesnek érzi az életét az az idős ember, akinek szétfolynak az emlékei, valahogy úgy, mint amikor vizet próbálunk tartani a tenyerünkben. Mivé leszünk, emlékek nélkül?
A „The Father” című film megdöbbentő érzékenységgel vázolja egy demens beteg hétköznapjait.
A film készítői az egyes jelenetekben addig variálják a helyszínül szolgáló lakás elemeit, a jelenlévő családtagokat, és a párbeszédeket, mígnem úgy érezhetjük, hogy beszorultunk a páciens elméjébe, aki a lineáris események szemlélése helyett egy végtelen spirálban kavarog, ahol semmi sem ugyanaz, mint öt perce.
A briliáns Olivia Colman alakítja Anne-t, Anthony lányát, aki bár külföldre költözne új párjához, ezt mégsem tudja megtenni apja miatt. A húga halála után őt terheli annak súlya, hogy gondoskodjon róla, így érthetően kudarcként éli meg, hogy igyekezete nem bizonyul elegendőnek. Már-már zavaróan sokszor hangzanak el szájából az „Emlékszel?” – típusú kérdések az apa irányába, a film remekül építi a feszültséget általa.
És itt érkezünk el Anthony Hopkins-hoz, akiről sokadszorra bizonyosodik be: nem lehet vele rossz filmet csinálni.
A színész teljesen új arcát ismerhetjük meg: a törékeny, gondoskodásra vágyó idős emberét, aki kétségbeesetten ragaszkodik mindahhoz, amit a világában még biztosnak vél. Ne szépítsük: borzasztóan viselkedik páciensként, goromba, agresszív, ridegsége mögött viszont egy fájóan eleven gyászfolyamatot él meg a betegség elfogadásával kapcsolatban.
A film külön érdekessége, hogy Florian Zeller rendezte, akit a közönség ez idáig inkább íróként ismerhetett – ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektet a finom részletek ábrázolására és a karakterek kibontására. Elképesztően fontos a mondanivalója: az időseknek igenis szüksége van ránk, a biztonságunkra, főleg akkor, mikor a legsérülékenyebbekké válnak. A film újabban a Netflix kínálatában is felbukkant, így jó szívvel ajánlom azoknak, akik szívesen töltenének másfél órát ezzel a kiemelkedően emberközeli történettel.