A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
2016-ot írunk. Barack Obama az amerikai elnök és az Egyesült Államok hosszú évtizedek után először nyit az addig ellenséges országként elkönyvelt Kuba felé. Ennek jegyében a Külügyminisztérium munkatársai Havannába utaznak. Csakhogy van egy kis bibi: az amerikai delegáció egyik tagja éjjel furcsa hangra, majd az ezt követő fülzúgásra ébred, később pedig hányinger és szédülés kezdi el kínozni őt…
Egy eset önmagában még nem jelentene semmit, csakhogy több kollégája is hasonló tünetekre panaszkodik, ami azért, valljuk be, felettébb furcsa.
Na, de mi is történhetett valójában? Megmérgezték őket? Esetleg valamiféle szupertitkos fegyver állt emögött? Vagy csupán a képzeletük és túlhajszolt idegrendszerük tréfálhatta meg őket ebben az eleve kissé paranoid helyzetben?
Mindenesetre a jelenség több földrajzi helyszínen megismétlődik.
Ez pedig azt jelenti, hogy megérdemli, hogy nevet kapjon. És mi másról is nevezhetnék el, mint a városról, ahol legelőször észlelték? A Havanna-szindróma cseppet sem helyhez kötött: az amerikai külügy, illetve nagykövetségek dolgozói a legkülönfélébb tünetekre panaszkodnak a soron következő években a bolygó több, egymástól távol eső pontján. Kína, Oroszország, Franciaország, Svájc, India, Tajvan, Grúzia, Vietnam, Kolumbia – mind ilyen helyek, de még az amerikai fővárosban, Washington D.C.-ben is beszámolnak megmagyarázhatatlan testi tünetekről.
Utóbbiak eléggé szerteágazóak. Van olyan, aki szédül és a feje fáj. Van, akit hányinger kínoz és nem bír koncentrálni semmire. Van, aki szorong, megint más memóriazavarra, ködös gondolkodásra panaszkodik. Az amerikai kormány és mindenféle hírszerző szervezet pedig vakarja a fejét, és ezerrel pörögve dolgozik azon, hogy rájöjjenek, mi a fene ez az egész, és főképp, ki a felelős.
Gyanúsítottból persze nincsen hiány.
Az első incidenst követően adta magát a magyarázat, hogy talán Kuba, vagy legalábbis annak bizonyos ügynökei nem viszonyultak kellőképp pozitívan az egész békülés dologhoz, de ők ezt természetesen kategorikusan tagadták. Az amerikai mellett ugyanekkor egy kanadai delegáció is jelen volt Havannában, melynek a tagjai szintén elég ramatyul érezték magukat. Ők azonban nem támadásra gyanakodtak, hanem arra, hogy valamiféle kémiai anyagra reagálhattak rosszul a diplomaták. 2016 ugyanis épp a szúnyogok által terjesztett Zika-vírus éve volt, mely bár legtöbb esetben nem okoz túl komoly tüneteket, ha várandós anyuka kapja el, mindenféle rendellenességet okozhat a magzatnál. Kuba pedig biztosra ment, és agyonrovarirtózta a kormányépületek környékét (is), amit a szúnyogok mellett általában az ember is elég rosszul tűr.
Mivel az Egyesült Államokkal szintén úgymond ambivalens viszonyt ápoló Kínában is felütötték a fejüket rejtélyes esetek, nem nagy csoda, hogy ezek után rájuk vetült a gyanú árnyéka. Egy Catherine Werner nevű diplomatát például hónapokig kínzott fejfájás, hányinger és egyensúlyzavarok, de még a kutyái is kutyául érezték magukat. Ugyan eleinte a magas légszennyezettség számlájára írta a dolgot, az utána segítség gyanánt kiutazó anyja is rövid időn belül leesett a lábáról. Inkább hazahozták tehát őket Amerikába, ahol az orvosok valamiféle agyi sérülést diagnosztizáltak Catherine-nél. Kína értetlenül állt az események előtt, de gondolom, ez amúgy nem lepett meg senkit.
Ahogy az sem, hogy a legtöbben mégis Oroszországot hibáztatták.
Túl azon az egyértelmű okon, hogy a két nagyhatalom sosem szoros barátságáról volt híres, azért más is akadt e sejtés mögött. Például, hogy 1953 és 1976 között a moszkvai amerikai nagykövetségre az oroszok bizonyítottan egy mikrohullámú jeladót irányítottak.
A legvalószínűbb, hogy lehallgatás céljából történt a dolog, esetleg a kimenő jeleket akarták blokkolni, hogy a riválisok kommunikációját megnehezítsék, de bizonyos teóriák szerint akár a diplomaták egészségére is törhettek ekképp az oroszok. Mindenesetre a hivatalos vizsgálatok nem igazolták, hogy bármiféle hatással lett volna a nagykövetségi dolgozók egészségére a rájuk irányuló sugárzás, amit aztán a későbbiekben sikeresen árnyékoltak is.
Viszont a Havanna-szindróma esetében is felmerült, hogy hasonló technológia állhat a tünetek hátterében. Voltak olyan tanulmányok, melyek valamiféle új energiafegyvert sejtettek, valamilyen fajta elektromágneses sugárzást tartottak a jelenség legvalószínűbb magyarázatának.
Csakhogy a legfrissebb jelentések szerint nincs szó támadásokról.
2023 márciusában ugyanis az eddig leírt esetek összegzését és elemzését végezte el hét, egymástól független ügynökség. Közös állásfoglalásuk szerint „nagyon valószerűtlen”, hogy ellenséges erők támadásairól lenne szó, erre legalábbis semmiféle konkrét bizonyíték nem utal. Sőt, információik szerint gyakran az amerikai diplomatákat vendégül látók is értetlenül álltak az események előtt, vagy egyenesen valamiféle ellenük irányuló összeesküvésre gyanakodtak. Ahogy az esetek száma növekedett, úgy lettek a tünetek is egyre szerteágazóbbak, már nemigen magyarázhatta meg őket egyetlenegy ok. A résztvevők szerint kétévnyi alapos munka előzte meg a jelentés nyilvánosságra hozását, de persze nem mindenki volt elégedett a mondandójukkal.
A legkevésbé nyilván éppen az érintettek, akik úgy érezték, ezzel lekicsinylik a panaszaikat, vagy egyenesen bolondnak nyilvánították őket, mert az egész azt sugallja, hogy csak beképzelték a dolgot. A jelentés írói külön hangsúlyozták, hogy erről szó sincs, és az amerikai kormány továbbra is komolyan veszi, illetve pénzügyileg is támogatja a Havanna-szindrómában szenvedők kezelését. Lappangó egészségügyi problémák, különféle betegségek és környezeti hatások kombinációjáról beszéltek az esetek kapcsán, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az agyunk nagyon hatékonyan tud becsapni minket, pláne erős stresszhelyzetben.
A rejtély végleges megoldása mindenesetre várat magára.
Már csak azért is, mert a szóban forgó hét ügynökség egyetértett ugyan a konklúzióban, de nem mind egyforma bizonyossággal. És ez már eleve találgatásokra adhat okot, illetve életben tartja a gyanút, hogy mégiscsak valamiféle szuperfegyver áll a háttérben. Ráadásul még a vizsgálatokkal sem álltak le, hiszen a védelmi minisztérium a jelentés konklúziója ellenére is folytatja kutatásait ennek lehetőségét illetően.
Vannak azok az összeesküvés-elméletek, melyeknél – legalábbis utólag – eléggé egyértelmű, hogy mi is történhetett valójában, vagy épp, hogy igazából nem is történt semmi. Talán néhány év vagy évtized múlva a Havanna-szindróma is sokat veszít majd rejtélyességéből, de jelenleg bizony még sokakat foglalkoztat.
