NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ARCHÍV FOTÓJA
Szombaton immár az új idényre hangolódva játszotta első felkészülési mérkőzését a DAC, míg a magyar nemzeti tizenegy folytatta az Eb-selejtezők küzdelmeit.
Egygólos győzelem a MOL Akadémián
Közel egy hónap elteltével lépett pályára a DAC, ellenfele a tavalyelőtt még a Fortuna Ligában szereplő Garamszentkereszt gárdája volt. Még a múlt idény mindent eldöntő mérkőzésének félidejében arról beszélgettünk egy random hozzám csapódó szurkolótársammal, hogy milyen forgatókönyvet látok magam előtt: – Meg kell vernünk ezt a Slovant, mert ha nem jön össze a bajnoki cím, ez a csapat szétszéled…
A történtekkel mindenki tisztában van, utólag azt hiszem kijelenthetjük, hogy azzal a DAC-cal csupán a második helyre voltunk jók.
Számomra ugyanakkor kellemes meglepetés, hogy játékosaink szélnek eresztését nem a letargia „irányítja”, hanem azon szándék, hogy rendezzük sorainkat és megerősödött kerettel vágjunk neki a 2023/24-es idénynek. Szinte törvényszerű, hogy a szurkoló már a felkészülés első hetében kész csapatot szeretne látni, köztük vagy egy tucat új igazolással. Guľa mester viszont több olyan játékost is kénytelen volt nélkülözni, akik válogatottbeli kötelezettségeik miatt nem lehettek jelen a Pohronie elleni formaigazítón.
Úgy néz ki, a múlt idényben összeszokott kezdő tizenegyünk egyben marad, ami a folytonosság szempontjából jó hír. Onnan csak Blackman távozott…
A többiek egytől egyig csupán kiegészítő játékosok voltak. Tudom és érzem, hogy pl. Davis esetében sokakat megsértettem ezzel, de a realitás talaján kell maradnunk. Blackman esete azért is más, mert bár éppen én voltam az, aki a közösségi oldalán elmagyarázta a két panamai lélektanát, ám amióta „a hős egyszeriben bohócot csinált magából”, az ég irgalmazzon neki ellenünk. Én itt és most lezártnak tekintem az ügyet, mégha rengeteg elvarratlan szál marad, melyet utólag sikerült felszaggatnia a jobb oldali védőnknek. Lelke rajta, Alex Pinto fél lábbal is megjátssza majd a posztját, ha csak ennyit jelentettünk Blackynek!
Két cseh játékos (Kaša és Čermák) érkezett eddig hozzánk, tapasztalt focisták. Olyan mendemondák járják ezen felül a várost, hogy Hans Christian Andersen eljöhetne íródeáknak a Bartók Béla sétányra.
Annyi bizonyos, hogy páran kisebb-nagyobb sérülés miatt, vagy egyéb okból nem álltak az edző rendelkezésére. Ilyen felhozatal mellett talán minden idők legfiatalabb kombójával álltunk ki akadémiánk centerpályáján. Nem várhattunk „add Uram, de azonnal”-féle csodákat, mégis patent kis meccset játszott a DAC csikócsapata. Egyetlen gólunkat Leginus szerezte – de rúghattunk volna még minimum kettőt-hármat. Folytatás egy hét múlva, az anno a föderális ligából jól ismert brünni Zbrojovka ellen. Addig is menjetek Békével (-re)…
DAC 1904–Pohronie 1:0 (1:0)
Gólszerző: Leginus
DAC: Petráš (46. Veszelinov) – Alex Pinto (56. Kachút), Risvanis (46. Urblík), Brunetti (56. Bahi), Mendez (79. Fančovič) – Káčer (46. Angyal), Riquelme (79. Vidnyánszky), Demjanovič (79. Lami) – Csóka (87. Zimáni), Leginus, Žiga (79. Kucman).
Egy pont Montenegróból
Nagyobb izgulni valóink az esti mérkőzésen volt, Rossi fiai végül egy ponttal tértek haza a második Eb-selejtezőjükről, Montenegróból – ahová szép számú vendégszurkoló kísérte el a magyar válogatottat. Egyesek – ahogy az ilyenkor lenni szokott – összekötötték a kellemest a hasznossal és megmártóztak a „boldogság”, valamint a sör tengerében. A bolgárok felett aratott márciusi diadal után Magyarország négyre növelte pontjainak számát a csoportban.
Krstović versus Kalmár – avagy szerdahelyi szemmel nézve a mérkőzés sava-borsa a két DAC-os spíler egymás elleni játéka volt –, de inkább csak lett volna, hiszen míg a montenegróit a 72. percben kispadra ültették, addig KáZsé-t éppen akkor cserélték be.
Nem tudom, ki hogy vagy van vele, nekem nagyon bejön ez a „retró-trikoloros” fehér magyar mez! Bár az egész mérkőzés során a küzdelem dominált, ez a találkozó nem írja be magát az emlékezés almanachjába. Ha már választanom kéne, a DAC–Pohronie szemlátomást egy fokkal tetszetősebb játékot hozott. Hiába a pozitív labdatartási arány, a magyarok inkább csak saját térfelükön járatták a labdát, melyet a hazaiak nem egyszer alattomos belemenésekkel próbáltak megszerezni.
Dibusznak gyakrabban résen kellett lennie, egy alkalommal pedig a felsőléc mentett.
Csak a második félidő közepén jegyezhettük fel az első kapura tartó lövésünket, Szoboszlai próbálkozását védte a montenegrói kapus. A 72. percben ahogy említettem, Kalmár Zsolt is lehetőséget kapott. A mérkőzés ezen periódusában volt egy-két biztató villanásunk a montenegrói kapu előtt, de ez komolyabb helyzetek kialakításához továbbra sem volt elegendő. A magyar nemzeti tizenegy kedden a litvánokat fogadja odahaza a Puskás Arénában…
Montenegró–Magyarország 0-0
Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla (88. Botka), Nagy, Styles (72. Kalmár), Kerkez – Szoboszlai, Ádám (59. Varga), Sallai (58. Csoboth).