FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Kilencedik alkalommal jutott ki a DAC nemzetközi kupaporondra, sorozatban pedig megszakítás nélkül hatodik éve vagyunk ott az európai kupák valamelyikében. Számszerűleg a Dila Gori elleni hazai találkozó a jubileumi, 30. európai kupameccsünket hozta el a MOL Arénába. A hozzám hasonló retró mániások előszeretettel lubickolnak ugyan a nyolcvanas, kilencvenes évek tengerében, pedig panaszra napjainkban sem lehetne okunk…
Mert hát megannyi kupakaland van mögöttünk és Tbiliszi, Krakkó, Jablonec is rendben voltak, viszont az átütő siker úgy vélem még várat magára – talán egy Bayern München kaliberű együttest is szívesen látna ismét a nagyérdemű. Szintén jelzésértékű az a tény, hogy a sárga-kékek hőskorának utolsó európai megmérettetésén még az a Paľo Diňa is pályára lépett, aki nemrég már a hatvanadik születésnapját ünnepelhette! Mesterlövészünk máig a DAC klubtörténetének legjobb élvonalbeli góllövője! A „Százados úrnak” ezúton is gratulálok… Retro ide, retro oda, ezt az új idényt ismét Európában kezdtük.
Hogy mi dolgunk nekünk az öreg kontinensen? Összejön-e pl. az EKL-csoportkör? – ez mind, mind a jövő zenéje. Kezdésnek íme Sztálin szülővárosának klubja, a grúz FC Dila Gori.
Hat éve megtapasztaltuk honfitársaik erejét, és ugyan Tbiliszi sem volt egy sétagalopp, de akkor sikerrel vettük az első kört. A DAC-szurkoló nyilván azt gondolhatta, hogy egy ismeretlen nevű csapaton majd átgázolunk, mint kés a vajban. De valószínűleg nem véletlenül intett alázatra mindannyiunkat Guľa mester a szezon előtti sajtótájékoztatón. Bár az első kaput eltaláló kísérlet Kalmár Zsolti nevéhez fűződik, a Dila Gori a kezdetektől roppant kellemetlen ellenfél benyomását keltette, amihez persze kellett egy kis „önrész” is – amolyan idénykezdeti lámpaláz a részünkről. A Hyballa-féle magas letámadásos taktikával játszó, egyszeres grúz bajnok alaposan ráijesztett a nagyérdeműre, nem kevésbé pedig a csapatunkra.
Ausztrál játékvezető, aki az angol Premier League-ben pallérozódik, magyar nemzeti színek a lelátón, a mérkőzés rangjához méltóan fehér inges biztonsági emberek az oldalvonal mellett.
Ilyen és ehhez hasonló körítést érzékelt az a 6269 kilátogató, akik előtt az ellenfél labdatartási mutatóját csupán a 33. percben sikerült mattolnia a DAC játékosainak. Mert a focit még mindig gólokra játsszák: Trusa fejesgólja pedig a legjobbkor jött – 1:0. A folytatás nem kevésbé, hiszen három perc múlva Ramadan bizonyította, valójában miért is érdemelte ki a 10-es számú mezt: a mesterien megtervezett ellentámadásból, okosan és főleg szemet gyönyörködtető módon csavarta a hosszúba a lasztit – 2:0. Ekkor úgy nézett ki, sima lesz a folytatás, ám a vendégeknek még a szünet előtt összejött a szépítés – 2:1.
Ilyen éles szögből bár nem illik gólt kapni, viszont a lövés kellően erős volt ahhoz, hogy Petráš kapusunk kezéről bármerre pattanjon a lapba. Pechünkre befelé szédelgett…
Bezzeg, ha KáZsé szabadrúgása bemegy, kevésbé fájt volna a fejünk! – de a labda már csak ilyen huncut teremtés, ezúttal a felsőlécről felfelé vágódott. A szünetben megvitathattuk, mennyien vagyunk a lelátókon. Hogy csütörtök este, a nyári vakációs időszak kellős közepén ez a kb. hatezer-háromszáz sok vagy kevés? Esetleg reális? Jöhetne akár a Reál is! Bizony elég közhelyes, hogy mostanság már mindenhol megtanultak focizni, de sajnos vagy nem, ez az igazság. Lásd a Fradi „botlasát” a Feröer-szigeteken…
A második játékrész eleje lemásolta az első félidőjét. S bár a grúzok rövid passzos kombinációit újfent tördelni próbáltuk, „jutalmunk” csupán sárga lap formájában jött.
Ellentámadásaink egyre inkább pontatlanságba mentek át. Fejünkbe kell vésni továbbá, hogy Európában a szándékot is büntetik, hiába a „labda volt, spori”, ha borul a baba is! Na meg, ha borul Risvanis feje, az mostanában nem sok jót sejtet. Ideje volt a cseréknek, Káčert kényszerűségből, Kalmárt valószínűleg taktikából vette le az edzőnk. Hogy a játékunk Vitális(abb) legyen. A szintén frissen beállt Gavrić előtt kétszer adódott lehetőség – mondhatni két meccslabdája volt – de helyzeteink elhaltak még mielőtt kiugorhattunk volna a bőrünkből. Majd a hajrában Petráš bravúrosan hárított, ezzel a megmozdulásával pedig kétségkívül jóvá tette az első félidei megingását.
Zúgott a Mindent bele, zengett a Hajrá, DAC, de az eredmény már nem változott. Ott a végén, azt hiszem, mindannyiunk megkönnyebbülésére…
Győzelemmel kezdtük az idényt. Bár csak szűkös előnnyel utazunk Grúziába, valami azt súgja, nem lesz gond! Akadnak hibáink, ugyanakkor tudjuk mire számítsunk majd ellenfelünktől. S amennyiben bevetjük az új idegenbeli szerelésünket, én állok elébe: a Három Grácia, Vámbéry Ármin, tündérrózsa, MOL Aréna… motívumok, ötletes, kreatív és garantáltan szerdahelyi, csallóközi kombó! Viszont törvényszerű, hogy minden, ami szerdahelyi, megosztó is egyben. Ez egy idegenbeli mez, ami nyilván nem lehet sárga-kék, ámbár személy szerint abban a kombinációban is elfogadnám, hazaiként. A természet ihlette harcos színvilág, hisz idegenbe mindenkor küzdeni megyünk, jelen esetben pedig továbbjutni! Hajrá, DAC!
DAC 1904–FC Dila Gori 2:1 (2:1)
Gólszerzőink: Trusa és Ramadan
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer (72. Gavrić), Dimun, Kalmár (72. Vitális) – Ramadan, Krstović, Trusa (85. Veselovský).