FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mindig kedves számomra, ha édesapám szülőfaluja felől hallok. E heti riportalanyunk, Inczédy Tibor Csilizradványról érkezett, és a DAC-szurkoló létén felül valami más is köti őt a dunaszerdahelyi stadionhoz. Feladatának – amit többedmagával rábíztak – néha „nagyobb a füstje, mint a lángja”. Hogy pontosan miről is van szó, megtudhatják, ha elolvassák a beszélgetésünket. Elöljáróban talán annyit elárulhatunk: Tibor DAC-szurkoló, és egyben a Csilizradványi Önkéntes Tűzoltó Testülettel parancsnoka is.
Szervusz Tibor, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket. Mióta önkéntes tűzoltó is van a családomban, sikerült jobban belelátnom a munkátokba, és a legmélyebb tisztelettel vagyok irántatok. Mi a fő feladatotok, és mint önkéntes tűzoltók, hogyan kerültetek kapcsolatba a DAC-cal?
Ahogy a szervezet nevéből is kiderül, mi ezt önkéntesen csináljuk, tehát ingyen. A nagyszombati operációs központ méri fel, hogy adott helyzetben szükség van-e ránk, illetve milyen technikát igényel a beavatkozás. Úgymond kiértékelik a vészhelyzetet és az alapján döntik el, mennyi egységre, mekkora létszámú csapatra lesz szükség. Hogy mit jelent ez pontosan a mindennapokban? Akár tűzesetet is, de ugyanígy a viharkárok eltakarítását, vagy az árvíz elleni védelmet. De például a Covid alatt 94 napot dolgoztunk le a bősi karanténközpontban. Egyszóval a lakosság segítségére vagyunk a bajban.
Ami a DAC-stadiont illeti, ott a helyszín biztosítása a feladatunk, illetve a beléptetésnél is segítünk. Kiemelt meccsek előtt: Slovan, Nagyszombat… mi is kint vagyunk a rendőrökkel a Sport utcában. Biztosítjuk a helyszínt, nehogy valahova bedobjanak esetleg valamit az ellenfél szurkolói. Ha jól emlékszem, 2019-ben kötött szerződést a DAC a Csilizradványi Önkéntes Tűzoltó Testülettel (ÖTT).
Egy Zsolna elleni meccs előtt történt. Akkor lépett volna hatályba az a törvény, mely szerint tilos lesz énekelni a magyar Himnuszt a stadionban. Szurkolóként jöttünk volna, de felhívott a klub biztonsági menedzsere, Herdics Zoli, hogy tudnánk-e jönni mint tűzoltók. Először azt gondoltuk, csak egyszeri alkalomról lesz szó. Örömmel jöttünk, majd rögtön felvetődött a gondolat, tudnánk-e jönni legközelebb is? Szerződést kötöttek velünk, és úgymond itt ragadtunk a stadionban. Tizennégy emberünk van kiiskolázva, komoly kritériumoknak kell megfelelnünk. Meg van szabva például, hogy csak milyen esetekben léphetünk a pályára. A létszámunkat az adott mérkőzés dönti el, kiemelt eseményként kezelik-e avagy sem.
Gondolom nem mint önkéntes tűzoltó jártál először a stadionban… Pár mondatban beszéljünk a szurkolói múltadról is.
Megmondom őszintén, nincs nagy szurkolói múltam, de nyilván nem akkor voltam első alkalommal a stadionban. Annak idején a haverom hívott el magával. Évszámot nem tudok mondani, csupán arra emlékszem, hogy a B-közép mellett álltunk, még a régi stadionban. Nagyon jó volt hangulat, magával ragadott az a közeg. Akkor még jóval komolyabban és főleg összhangban szurkoltak az emberek. Nagyobb létszámú volt a szurkolótáborunk, az ún. kemény mag. Eleve szeretem a focit, Csilizradványon, ha időm engedi szintén kijárok focira. Idegenbe is elkísérjük a DAC-ot, de ha valamiért nem tudtunk eljutni, akkor is nyomon követjük az eseményeket.
Tehát úgy kell ezt elképzelni, hogy te mint DAC-szurkoló lényegében csak az idegenbeli mérkőzéseken tudod magad kitombolni?
A hazai találkozókon ott állunk a pálya mellett, szolgálati öltözékben követjük a meccseket, de nem mutathatjuk ki az érzéseinket. Nehéz megállni persze, hogy legalább a gólnál ne tapsoljon az ember. Elvileg nem szabad elfogultnak lennünk, és igen, olykor hiányzik, hogy nem a lelátón állok. Amikor azt látom, hogy a többiek fent söröznek, jó a hangulat, nekünk pedig visszafogottnak kell lennünk, hát elszorul a szívem. Viszont annyi előnye mégiscsak van, hogy közelebbi kapcsolatban lehetünk a játékosokkal. Míg valakinek életre szóló élmény, ha lepacsizhat némelyikükkel, nekünk ez úgyszólván hétköznapi, megszokott dolog. Mint mindennek, úgy a mi munkánknak is van előnye és hátránya is.
Aztán vannak ugye a kinti meccsek, ahová civilben járok.járunk –, mint bármelyik más DAC-drukker. Azért mondom, hogy járunk, mert szinte ugyanazzal a társasággal megyünk, akikkel a hazai meccseket biztosítjuk.
Néha elvétve, ha egy-két falubeli csatlakozik hozzánk. Minden klubnak magának kell bebiztosítani a tűzoltói készültséget, tehát idegenben én is ott állok a vendégszektorban a többiek között. Bizony néha eltelik 5-10 perc, amikorra tudatosul bennem, hogy most szabadon szurkolhatok, tapsolhatok, ami a csövön kifér. Megfordult a fejemben, hogy jó lenne végre egy hazai mérkőzést is a lelátóról követni, de tudom magamról, nem lennék képes kikapcsolódni. 27 éve, 14 esztendős koromtól vagyok önkéntes tűzoltó, mostanra pedig már a Csilizradványi ÖTT parancsnoka. Hogy nézne már ki: én fent a lelátón, az embereim pedig a „tűzvonalban”?!
Ahogy a szurkolók kiállnak egymásért, úgy ti, önkéntes tűzoltók szintén ki kell hogy álljatok a társaitokért. Egymásra vagytok utalva, gondolom neked azt is kell tudnod, „mikor tüsszent a másik”?
Muszáj, hogy ez jól működjön, hogy átlássuk, vagy akár előre lássuk a dolgokat. Hogy ki mire képes, vagy kit mire képeztek ki. Megesett, hogy jönnek velünk az arénába fiatalabbak, akik kevesebb alkalommal járnak velünk bevetésre. Igyekszünk úgy beosztani a párokat, hogy az mellé a fiatal mellé mindenképpen tapasztalt tűzoltó álljon. Mert ugye alapszabály, hogy a tűzoltó nem dolgozhat egyedül. Muszáj, hogy egymást is biztosítsuk. Kiemelt meccseken várható, hogy a szurkolók készülnek valamilyen koreográfiával, aminek gyakori eleme a pirotechnika. Ilyenkor többen vagyunk, több kannát készítünk a lelátó alá. A vendégszurkolók felől szintén megtörténhet, hogy becsempésznek valahogyan füstöket. Belátásunkra van bízva, mikor lépjünk közbe, de hálistennek sosem fordult még elő, hogy annyira elfajult volna a helyzet, amit már nem lehetett kezelni.
Említetted, hogy a játékosokkal sokkal közvetlenebb kapcsolatokat ápolsz, mint a lelátó embere. Van vagy volt közülük olyan, akivel mondhatni baráti viszonyba kerültél? Illetve, ha már témánál vagyunk, szurkolói szemmel hogy látod jelenleg a DAC helyzetét, esetleg jövőjét?
Egyértelműen a Kalmár Zsoltit említeném, ő egy nagyon közvetlen srác. Amikor egyik napról a másikra eligazolt Dunaszerdahelyről, felvetődött köztünk tűzoltók között a gondolat, hogy búcsúzásképpen szervezzünk neki egy meglepetés bulit. Tisztában voltam vele, mennyire fáj neki, hogy nem tudott elbúcsúzni a szurkolóktól. Felvettem a kapcsolatot az ultrákkal, jó ötletnek tartották, de valamiért megrekedt a kommunikációnk. Engem viszont szorított az idő. Mivel pénteken menesztették Zsoltit, a legközelebbi megfelelő időpont – amikor Zsoltinak sincs edzése – a rá következő héten, kedden lett volna. Írtam hát az YBS-nek, hogy partnerek lennének-e, tudnának-e szurkolókat toborozni? Mi tűzoltók így is, úgy is elköszöntünk volna Zsoltitól, de ha már így alakult, adjuk meg a módját. Nos, mit mondjak, lehettünk volna többen is? Az YBS eléggé sajátosan értelmezte az egészet, sikerült nekik túlságosan is titokban tartani az eseményt.
Közben Zsolti feleségével, Karolinával egyeztettem. A terv része volt, hogy Zsolti ne tudjon róla, mi készül, ezért Karolina úgy adta elő otthon, hogy bulizni mennek valahova. Utólag bevallotta, gyanús lett neki, miért mennek éppen Balonyra. De amikor kiszállt az autóból, még akkor is látszódott az arcán a meghatódottság. Igaz, hogy később az arénában is elbúcsúztak tőle, de arra készülni tudott. Ez a balonyi akció teljesen spontán érte őt.
Sajnos tapasztalom, hogy eléggé nagy a széthúzás az egyes szurkolói csoportok között. Jelenleg a fociban sem látok nagy fantáziát, azt veszem észre, hogy az emberek mintha már belefásultak volna az egészbe. Talán mert annyira kicserélődött a gárda, hogy jelenleg nincs köztük igazi közönségkedvenc. Egy Kalmár Zsolti például. Javában tart a bajnokság, úsznak el a pontok. A bajnoki esélyekről talán már nem is érdemes beszélnünk. Amikor jobb volt a keret, akkor is nehezen elérhetőnek látszott, most aztán tényleg.
Az a szurkoló, aki él-hal a DAC-ért, ott lesz a mérkőzéseken, legyen bármi. Nekünk önkéntes tűzoltóknak pedig munkaköri kötelességünk is. Viszont jó lenne örömmel hazajárni, a focit ugyanis gólokra játsszák, azokból meg egyre kevesebbet látunk mostanában…
Legyen ez a végszó Tibor, köszönöm a beszélgetést. Nektek kevés munkát, a csapatnak viszont annál több pontot kívánok. Hajrá, DAC!