A cikk megjelent a Klikk Out 2023/10. számában.
Sándor Iván regényében fekete-fehér táblán mozognak a karakterek, s állandóan óvatosnak kell lenniük, ha szeretnének a játékban maradni. A mindenkori hatalom ugyanis könnyedén felfalja a testet, vagy éppenséggel a lelket, s egyre kevesebb a kiút, a játszmát döntetlenre kihozni már önmagában hatalmas teljesítmény.
A három főszereplőnk Andor, Endre és András. Az utóbbi kettő a gimnáziumi sakkcsapat egy-egy tagja, Andor pedig a tanáruk, aki irodalmi különórákat tart a fiataloknak. Velük találkozunk 1980-ban, 1945-ben, vagy éppen a 2020-as években. Hármójuk sorsa szinte szétszálazhatatlanul összefonódik, de hát már a neveik is eleve ugyanannak a névnek a variánsai. A múlt minduntalan átnyúlik a jelenbe, valami korokon átívelő fojtogató folytonossággal, feladni mégsem lehet. Bírni kell, lépni kell, még akkor is, ha az ember lába előtt egy lépéssel már szakadék tátong.
A sokat emlegetett Dosztojevszkij sem átallotta volna megírni ezt a könyvet, ha történetesen a huszonegyedik században él…
